Chapter 19.~ Holnap már nem is lesz nálam ez a huncut.

Sziasztok! Hát elérkeztünk ide is. Ez lenne az utolsó előtti fejezet! Remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog, és hagy megjegyzéseket. Ahogy így elnézem, nem is lett rövid. Innen már szerintem mindenki rájön a folytatásra. További izgalmakat ne várjatok. Eleve 20 fejezetesre terveztem a történetet, és az is lesz. Nem kell keseregni, lesz új blogom.

Jó olvasást!

HAROLD

     Tegnap amint hazaértem, a srácoknak elmeséltem, hogy mi mindent mondott Senna. Egy apró részletet sem felejtettem ki. Mintha jegyzetből olvasnám, szóról szóra mondtam fel Senna szavait. Liam, Zayn, Louis, és Niall csak bólogattak, s mérlegelték a dolgokat.

Ma, pedig itt van a nap, amikor Louis ötletét valósítjuk meg.  Úgy beszéltük meg, hogy mindenki valóban azt csinálja majd, amit a saját személyisége azon a napon. Azaz, én mehetek sétálni, és elmélkedhetek a táj szépségéről, meg a tavaszi napsugarakról. A többiek, pedig egész nap henyélhetnek, hiszen azon a napon, csak én voltam mozgékony kedvemben. Kellett nekem megvennem ezt a nyakláncot, csak a bajt hozta a fejünkre! 

Egy apró sóhajt hallattam, majd az órámra néztem. Pontosan délután fél hármat mutatott. Ideje indulni a sétámra. Feltápászkodtam a kanapéról, majd intettem a fiúknak, Ők pedig egy hangos 'sziával' köszöntek el tőlem, pont, mint két hete. Az előszobában felkaptam a kabátomat, majd felhúztam ugyan azt a cipőt, mint múltkor. Habár most nincsenek fürtjeim, megráztam a fejemet, és hajamba túrtam. Az ajtót kitártam, s kiléptem a szabadba. Elsétáltam a kapuig, azt is kinyitottam, és elindultam a park felé. Kezeimet a kabát zsebembe dugtam, s mihelyt a parkba értem a kapucnimat is feltettem. Fél szemmel lestem a velem szembe jövő embereket. Egy anyuka baba kocsival, egy idős néni és egy idős bácsi egymásba karolva. Milyen nyugodt életük lehet ezeknek az embereknek. Ha jobban átgondolom, nekem is lehetne ilyen nyugodt, ha nem szeretek bele első látásra a világ egyik legveszélyesebb tárgyába. 

A fejemet az egyik pad felé kaptam, ahol egy szerelmes pár nagyban falta egymást,  fintorogva fordítottam el a fejemet. Erre nem vagyok kíváncsi. 

Felhúztam a kabátom ujját, hogy az órára pillantsak. Remek, eleget sétálgattam a parkban, ideje betérni a Starbuck's-ba, ahol remélhetőleg, ellepnek a rajongók, mint múltkor. Ó, szentséges Isten! Megárt nekem ez a test csere. Sosem mondtam, sőt sosem gondoltam még olyat, hogy " alig várom, hogy ellepjenek a fanok". Lehet, hogy belázasodtam. 

Nagy léptekkel hagytam el a parkot, s vettem célba a Starbuck's-ot. Pár percen belül, már az ajtót nyitottam, s léptem be a kávézóba. 

- A szokásosat, Niall? - mosolygott rám a csinos szőke cica a pult mögül, mire én magamra néztem, s amint észbe kaptam bólintottam. Hát persze! Most Niallnek nézek ki! A lány hozta is a "szokásosat", a Niall nevet pedig a pohárra firkantotta. 

Nyugisan leültem a kávézó közepén lévő asztalhoz. Mivel a kapucnit már levettem a fejemről, amikor beléptem, már csak annyi dolgom volt, hogy iszogassam az italom, és várjam a szemfüles rajongókat.

Öt perc sem telt el, az asztalomnál már tízesével álltak a lányok. Mosollyal az arcomon írtam alá a felém nyújtott cetliket, esetleg cédéket, vagy könyveket. Közös képek ezrei készültek, s végül rájöttem, hogy sietnem kell, mert nem hagyhatom figyelmen kívül a beosztásomat.

Elköszöntem az aranyos, csinos rajongóktól, s elhagytam a Starbuck's-ot. Lassú léptekkel haladtam előre, az ékszer bolt felé. Most mit csináljak ott? Vegyek egy másik nyakláncot? Esetleg egy gyűrűt? De ha megveszem, akkor kinek adnám? Á, a fenébe már! Elhessegettem a bugyuta gondolatokat, s amint elértem a bolthoz kinyitottam az ajtót. Az eladó lány rám emelte a tekintetét, s elmosolyodott. Megismert. 

- Adsz nekem valami nyakláncot? - döntöttem oldalra a fejemet, mire a lány csak megrántotta a vállát, s kijött a pult mögül, majd egy üveg szekrényhez lépett, és kiemelt belőle, egy pillangós medálú nyakláncot. 

- Megfelel? - Felhúztam a szemöldökömet, majd bólintottam. Nekem ez is jó lesz. A csaj egy apró zacskóba tette, majd nyomkodni kezdte a pénztárgépet. Fizettem, majd elhagytam a helyet. 

A hideg végigfutott a hátamon, amikor rájöttem, hogy most jön a java a dolgoknak. Nyeltem egy nagyot, miközben megfontolt léptekkel igyekeztem haza. A srácok már biztos türelmetlenül várnak rám. Remélem, hogy egyik sem esett ki a szerepéből.  Megláttam a One Direction villa egekig nyúló tetejét, s tenyerem izzadni kezdett. Sosem izgultam még ennyire, mikor hazajöttem. Teljesen furcsa, és új az érzés. 

Kitártam a kert kaput, s mihelyt beléptem folytattam utamat a házba. Az előszobában ledobtam a kabátot, és a cipőt, majd bementem a srácokhoz a nappaliba. Mind kinyúlva, egymás hegyén-hátán feküdt a kanapén, és a tévé műsort bámulta. 

- Megjöttem! - huppantam le a szabad fotelba.

- Látjuk! - mormolta Zayn. - Tényleg, - ült fel hirtelen - Vettél valamit Sennánál?

- A csaj adott valami pillangós nyakláncot - emeltem meg kicsit a kezemben lévő zacskót, majd kiszedtem belőle a nyakéket. A srácok hátrahőköltek, majd egyszerre kezdték el rázni a fejüket.

- Ugye nem fogok lepkévé változni? - méregette a kezemben tartott tárgyat Louis.

- Hát, szerintem nem, de reggelre meglátjuk - villantottam rá egy vigyort, mire Ő rám nyújtotta a nyelvét. ezután már senki nem szólt semmit. Liam vetett még rám Louis kék szemeivel egy kérdő pillantást, majd tekintetünket a tévére szegeztük.

***

    Az este eljöttével, felálltam, s elindultam a fürdőszoba felé. Hála az Istennek a fiúk bealudtak, pont, mint múltkor.

 Rutinos léptekkel  igyekeztem fel a lépcsőn. A szobámban felkaptam a szükséges kellékeket, majd a pillangós nyakláncot letettem a fürdővel szemben álló fiókos szekrényre. Belepillantottam a fölötte lévő tükörbe, majd idegesen becsuktam magam mögött a fürdőszoba ajtót. 

ZAYN

     Egy nagyot nyújtóztam, s kiropogtattam elzsibbadt végtagjaimat. 

Amikor eszembe jutott, hogy mi is történik, azonnal felkaptam a fejemet, majd szinte futólépésben igyekeztem az emeletre. A fürdő elé érve, azt hittem elájulok. Itt van az a dög, aki miatt összetörtem azt a menő üveg asztalt. Hunyorogva közeledtem a papír repülős nyaklánc felé, majd megérintettem. Nem tűnt el a kezemből, sőt, szinte hozzám ragadt. Minden akaraterőmet össze kellett szednem hozzá, hogy letegyem a szekrényre. A fürdőszobában Hazza elzárta a csapot. Mintha itt sem jártam volna, halk léptekkel a szobámba settenkedtem. Feladat teljesítve, én mindent elvégeztem, amit azon a végzetes napon.

LIAM

Egy éles sikolyra ébredtem Szemeim kipattantak, s felültem. Dejavu érzés tört rám, s végül rájöttem, hogy azon az éjjelen is így ébredtem. Úr isten! Szinte homlokon csaptam magamat, hogy majdnem kiesett ez a fontos részlet. Az órára pillantottam, s szinte futva rontottam be a szobámba. Ha minden igaz, bármikor feltűnhet Harry nyaklánca. Remegő lábakkal ültem le az ágyamra, s kezdtem el pakolászni. Éppen felemeltem az egyik boxer alsómat, egy fényes tárgy villant meg a szemem előtt. Mint aki most futotta le a maratont kaptam fel a nyakláncot. Csak semmi pánik Liam! Semmi pánik! - próbáltam lenyugtatni magamat. A nyakéket elhelyeztem az éjjeli szekrényemen, ahogy napokkal ezelőtt, majd belebújtam a pizsamámba, s leoltottam a lámpát. 

Kíváncsian várom a reggelt, vajon önmagam leszek?

LOUIS

    Öntudatlanságomból egy csapás rántott vissza a valóságba. Pislogtam párat, majd kinyitottam a szemeimet. Oldalra néztem, s megláttam, hogy Niall lába, szinte a számba lóg. Fúj! Azonnal felkeltem, s elindultam az udvarra. Nem eshetek ki a szerepemből! Múltkor is az udvaron sétálgattam, hát most is. Kint lesz a nyakék? Vagy nem? Megszaporáztam a lépteimet, hogy minél hamarabb kint lehessek. Kiléptem a fűre, s nagyot szippantottam a levegőből. A hold pontosan ugyan úgy fénylett, mint azon az estén. Felpillantottam a holdra, majd hirtelen a földre, ahol Harry nyaklánca pihent. Egy széles mosoly húzódott a számra, majd lehajoltam a nyakláncért, s zsebre vágtam, mint múltkor. Azzal az elhatározással indultam el aludni, hogy "Holnap visszaadom neki", hát persze, holnap már nem is lesz nálam ez a huncut.

NIALL

  Arra ébredtem, hogy valami csikizi a homlokomat. Kezemmel a viszkető helyre kaptam, s elsöpörtem onnan a göndör fürtöket. Rohamot kapok ezektől, nem értem, Hazza hogy bírja.Homlokomról a hasamra kaptam a kezemet, mert kongott az ürességtől. Hát persze! Szemeim kitágultak, s azonnal felpattantam. A konyhába siettem, s a hűtőből előkaptam valami ételt. Tányérra tettem, majd bedobtam a mikróba. Amikor szerintem már elég meleg volt kivettem, s előkapartam egy villát a fiókból, majd falatozni kezdtem. Épp, hogy lenyeltem a második falatot a tányérom szélén megjelent a medál. Amikor megláttam, azt hittem, megfulladok, mert úgy rám ijesztett, hogy félrenyeltem. Köhögtem pár sort, majd felkaptam a nyakláncot, az ételt pedig az asztalon kihűlni, most az a legkevesebb. Harry azt mondta, hogy tegyük oda, ahova eredetileg Ő tette. Hát rendben, akkor most felviszem a fürdővel szemben fekvő fiókra. Felrontottam a lépcsőn, majd a fiók elé álltam, s elhelyeztem a pillangós nyaklánc mellett a papír repülőset. Ezek után már nem mentem vissza a konyhába. Jobbnak láttam, ha lefekszem aludni, nem szeretnék Harry maradni. Mi van, ha most lemegyek enni, és ezért nem változom magammá? Szent ég! Én nem vállalok be még egy rablást!