Chapter 17.~ Remélem, akkor is édesnek tart majd, amikor feljelentem.

Sziasztok egyetleneim! 
Egy nap késés után megérkeztem az új fejezettel! Örültem, hogy nőtt a rendszeres olvasók száma, nagyon jól esett. Már 92! Tyűha! Fantasztikus érzés! Mellesleg ott van, hogy 13 megjegyzést kaptam az előző részhez! Köszönöm a támogatást! 
A következő részt jövőhét keddre, vagy szerdára várjátok. Igyekszem ígérem, de már így a történet vége felé rohanunk, és egyre izgalmasabb részek jönnek, habár a mostani nem annyira izgalmas. Ígérhetem, hogy Senna még fel fog bukkanni a történetben! 
Megjegyzéseket továbbra is sok, sok szeretettel várok, hiszen 92 rendszerestől csak elvárhatok 10-et, vagy 20-at.:)
Jó olvasást!

NIALL

    A hajnali megpróbáltatásom óta, alig aludtam pár órát. Próbáltam, de rettentően zavaró, ha közben két elvetemült rajongó bámul, és figyelik minden egyes mozdulatomat. Ráadásul, volt, hogy simogatni kezdte az egyik a fejemet. Félelmetes. 

Remélem, hogy belemennek az ajánlatomba, és hazaengednek Niallért cserébe, azaz Harryért, de ha ez nem jönne be, már előre kitaláltam egy másik ajánlatot, és ha az a bizonyos "másik ajánlat" sem jönne be, akkor egy B tervet. De a B terv, eléggé ingadozó, mert valószínűleg nem fogok tudni kimászni az ablakon lepedőket összekötve. Egyrészt túl magason vagyunk, és félő, hogy összetöröm Hazza testét, másrészt, elég veszélyes lenne ilyen mutatvánnyal címlapra kerülni. 

   Nyeltem egy nagyot, majd felültem, az ágy nyikorogva adta meg magát súlyomnak, ahogy felálltam, és az ablakhoz hátráltam. Muszáj szívnom egy kis friss levegőt. 

- Szép jó reggelt drágám! - hallottam meg Kristen hangját, majd mellém lépett, és végigsimított az arcomon. Próbáltam minél messzebb húzódni tőle, de a fal megakadályozta hadműveletemet. 

- Szia - mormoltam fintorogva. Én imádom a rajongóinkat, de nem vagyok hozzászokva, hogy idegenek simogassák az arcomat. Ez a csaj, pedig behatolt az aurámba, túl közel van hozzám, mellesleg bűzlik valami olcsó parfümtől. 

- Hát felkeltél? - lépett be az ajtón Rachel, majd mosolyogva leült az ágyra, amiben aludtam.

- Fel - feleltem nyugodtan, majd folytattam. - Öhm, meggondoltátok az ajánlatomat? Tudjátok Niall..

- Igen! - pattant fel Rachel, majd egy újabb mosolyt villantott. - Nem megyünk bele ebbe. Nekünk Te kellesz Harold. 

Atya világ! - szinte fejbe vertem magamat. Ezek tényleg elvetemültek. Megkínozni nem akarnak? Nem mintha eddig nem szenvedtem volna eleget..

- Ti Directionatorok vagytok? - néztem le rájuk nagyokat pislogva, mire Ők összenéztek, majd egyszerre kezdték el nemlegesen rázni a fejüket. 

- Mi Directionerek vagyunk.

- Akkor miért nem akartok találkozni Harr.. úgy értem Niallel? - vettem fel arcomra egy tüneményes, gödröcskés mosolyt. Utálok bájcsevejt folytatni ilyen kis piócákkal.

- Vagy mindegyikőtökkel találkozunk, vagy csak veled - csapta össze színpadiasan a kezeit Kristen, majd helyet foglalt a szoba sarkában lévő fotelben.

Rendben, ha az összes srác kell nekik, akkor megkapják a fiúkáimat. Biztos, hogy nem fogok itt sínylődni még egy napot, vagy kettőt, akár hármat, de lehet, hogy többet. Vajon meddig akarnak itt tartani?

- Rendben lányok, akkor ha elviszlek Titeket az 1D villába, akkor elengedtek? - vetettem fel következő ajánlatomat, ami igencsak veszélyes. Sosem engedtünk be idegeneket a házunkba, de ha ezen múlik, hogy elengednek-e, akkor jöjjenek csak. Állok elébe!

- Komolyan? 

Rachel kiduvasztott pupillákkal meredt rám, miközben pontosan elém lépett, és még a száját is eltátotta.

- Igen - bólintottam, hogy megerősítsem szavaimat.

- Kris, hallod Te ezt? - fordult barátnője felé, aki leesett állal szuggerált.

- Hazudik, el fog szökni, nem dőlhetünk be egy tini sztárnak - rázta meg a fejét Kristen. Az agyamban felment a pumpa. Ha egyszer én azt mondom, hogy elviszem őket, akkor a One Direction házig nem állok meg!  sosem voltam forrófejű, de ha éhes vagyok, nagyon paprikás tudok lenni. És most éhes vagyok! Nem is kicsit! Ezek elraboltak, zaklattak, és éheztettek. Feljelentést tehetnék ellenük, de jobban teszem, ha nem kezdek el fenyegetőzni, az a legvégső esetben következik majd. Még egy ideig megőrzöm a hidegvéremet.

- Ha azt mondom, hogy elviszlek Titeket, akkor elviszlek! - jelentettem ki, s idegesen dobbantottam egyet a padlón.

- De édes, amikor mérges - tapsikolt idétlenül Kristen. 

Remélem, akkor is édesnek tart majd, amikor feljelentem, és kártérítést kell fizetnie, vagy börtönbe csukják őket. Várjunk csak, elmúltak már tizennyolc évesek? 

- Kérlek Kris, most nézz rá. Menjünk hátha elvisz hozzájuk! - könyörgött Rachel a barátnőjének. Kimondottan Rachelt kedvelem jobban. 

- Nem! - kiáltott fel Kristen. - Nem fogom elveszteni a Te idiótaságod miatt, Rachel!

- Oké, akkor én most szabad akaratomból távozom! - jelentettem ki, majd keresgélni kezdtem a cipőmet. Utoljára az ágy alá néztem be, de sehol sem találtam a cipőm.

- Nem mész sehova - kapta el a karomat Kristen, majd lelökött az ágyra. - Ha rossz fiú leszel, kénytelenek leszünk kikötözni.

- Mi van? - nevettem fel elkínzottan. Ezek komolyan betegek. Ki akar kötözni? Nem néz ez túl sok krimit?! - Oké, kötözz csak ki, ha szeretnél, de úgy felnyomlak a rendőrségen,hogy még kettőt sem pislogtál! Testi sértésért, és zaklatásért, meg ugye elrablásért, éheztetésért, és a cipőmet sem kapom meg, így lopásért is - zúdítottam rá az utolsó ötletemet. Nem hagyhatom, hogy itt tartson. 

Kristen zavarodott pillantással meredt rám, majd végül elengedte a karomat, és hagyta, hogy felkeljek. Talán megjött az esze. Rachel kiszaladt a szobából, majd a cipőmmel tért vissza.

- Vigyél el hozzájuk kérlek - fogta meg a kezemet, majd leült mellém az ágyra. - Semmi rosszat nem akartunk, csak megismerni téged.

- Úgy, hogy elraboltok, és zaklattok? - förmedtem a lányra, majd felhúztam a cipőimet, és felálltam. - Hol a dzsekim?

- Itt - nyújtotta nekem nagyot sóhajtva Kristen.

Hogy nekem miért nem jutott eszembe előbb ez a fenyegetőzés, már rég otthon lehetnék, és ehetném a finom kosztot.

- Ne haragudj ránk Harry - meresztett rám kiskutya szemeket Rachel. Megforgattam a szememet, majd megráztam a fejemet.

- Nem haragszom, de többször ne raboljatok el, ha lehet !

- Soha többé! - rázta meg a fejét Rachel, mint akit megbabonáztak. Hipnotizáltam pár kedves szavammal? Milyen mágikus ereje van Hazzának! 

- Remek, akkor most valaki kikísér? - érdeklődtem, majd megindultam az ajtó felé.

LIAM

    Másnap reggel, miután mindenki megreggelizett, négyesben gyűltünk össze a nappaliban. Niall az este folyamán nem tért haza. Harry feltett szándéka megkeresni, de szerintem ostobaság lenne elindulni. Bárhol lehet, én meg nem fogok becsöngetni ezer házba, hogy " itt van Niall?" Nem néznének baromnak, mikor Niall Hazza testében van. 

Igaz, tegnap hajnalban már megvitattuk, hogy még kivárjuk a mai napot, és ha nem jön haza, akkor indulunk útnak, esetleg értesítjük a rendőrséget. 

  Hazza nem bír magával, fel-alá járkál a nappaliban. Ha nem tudnám, hogy mi baja, azt hinném, hogy bedilizett, vagy kilóméter hiánya van. 

U.I.: Komikat kéééééééérek..:)