Chapter 20.~Hát önmagunk lettünk! + Epilógus.

Sziasztok, életeim! 
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor ismét ki kell jelentenem fájó szívvel, hogy vége. Mert ami egyszer elkezdődik, annak egyszer vége is lesz. 
Hmm, szerintem kezdjük az elején. Nálam már megszokott, hogy mikor befejezek egy blogot, akkor egy kis regényt hagyok az elején, amit általában senki sem olvas el, de azért remélem, hogy akad valaki, akit érdekel a rizsám. 
Tartanék egy kis beszámolót, arról, hogy mi is ez a blog, miért, és hogyan jött létre.
Maga az alap ötlet az volt, hogy a srácok személyisége megváltozik. Azaz csak a személyiségük. Például, Liam lesz a vicces srác, s Louis a komoly. Értitek, semmiféle test cserét nem akartam, de valamiért így alakult. Azaz az alap szerintem már egyedi volt. 
Aztán csak jöttek az ötletek tovább. Igazából erről nem tudok sok mindent mondani. 
Térjünk rá a köszönet nyílvánításra. Szeretném megköszönni a MINDENKINEK, hogy megnyitotta a blogomat, és olvasta, számomra ez jelenti a legtöbbet. Szeretném megköszönni Biusnak, Miss Babe-nek, és Diana-nak a csodálatos fejléceket, amiket számomra készítettek. Szeretnék köszöntet mondani Hannának, hogy olykor kisegített egy elmés ötlettel. És szeretnék még köszönetet mondani Dórinak, hogy az emberrablásos ötletet kitalálta. Köszönöm nektek! <3 Örök hálám üldözni fog! 
Az elmúlt pár hónapban 95(!) rendszeres olvasót szedtem össze, és több, mint 20.000 (!)oldalmagjelenítést! Kijelenthetem, hogy ez a blogom népszerűbb volt, mint a Brothers Life, vagy a Little Horan, esetleg még a Little Diamonddal is felvette a versenyt. Ez a 95 rendszeres olvasó, és +20.000 oldal megjelenítés rettentően sokat jelent számomra. Köszönöm nektek, hogy velem voltatok, és komiztatok.
Talán, ez a blog az, amire őszintén kimondhatom, hogy BÜSZKE VAGYOK! 
Most pedig.. JÓ OLVASÁST! ( Olyan rossz, hogy most mondom ki utoljára itt.)  

HAROLD

       A jobb oldalamra fordultam, de a szemeim csukva maradtak. Még egyszer jobbra fordultam, de sajnos perceken belül a földön találtam magamat.Leestem az ágyról.

- A rohadt életbe - szitkozódtam hangosan, majd felálltam és a takarót az ágyra dobtam. 

Megráztam a fejemet, s furcsa módon valami a homlokomhoz ért. A fejemhez kaptam, s lesújtva tapasztaltam, hogy a göndör haj koronám van rajtam. Futva igyekeztem a fürdő elé, hogy megnézzem magamat a tükörben. Mihelyt odaértem, félve léptem elé. Egy vigyor húzódott a számra. Önmagam lettem. 

- Srácok! - rohantam végig a folyosón, s akinek az ajtaja előtt elhaladtam megütögettem, szinte kitört az ajtajuk.

- Mi a fene van Harry? - lépett ki a szobájából álmos szemekkel Liam(?).  - Várjunk csak..

- Liam te vagy az? - tátottam el a számat, mire Ő felhúzta a szemöldökét, s úgy kezdett vizslatni. Látszott az arcán, hogy pörögnek az agyában az információk. Amint észbe kapott a tükör elé rohant, majd tátott szájjal felém fordult.

- Sikerült! 

- Mit kiabáltok itt? - csapódott ki Zayn ajtaja, s megjelent sötét barna hajú barátunk. Egy idióta vigyort villantottam rá, mire kicsit oldalra döntötte a fejét, majd kómásan a fürdő felé sétált. Nem nézett a tükörbe, csak becsapta maga mögött az ajtót. Ezek szerint nem esett le neki, hogy újra önmagunk vagyunk.

- Jézus Isten! - hallatszott egy rémült sikoly a fürdőszobából - Egy Istent látok! Az az arc, az a száj, az a mosoly! 

Rendben, most jött rá, hogy mi történt.

- Szép jó reggelt! - ásítva lépett ki Louis a szobájából, s indult a fürdő felé. Nyúlt volna a kilincsért, de belülről Zayn kirántotta, majd boldogan Louist a tükör felé fordította.

- Nézd pajtás! Louis mi vagyunk azok! - mutogatott hevesen a tükörbe.

- Azt a mindenit! Én túl okos vagyok közétek - kezdett el bólogatni, majd bevonult a fürdőbe.

- Álmodik a nyomor! - horkant fel Liam.

- Niall merre van? - érdeklődött Zayn, mire Liam megrántotta a vállát.

- Majd én felkeltem! - emeltem magasba a kezemet, s becsörtettem ír haverunk szobájába. - Niall! Kelj fel! - kezdtem el lerángatni róla a takarót.

- Hagyj békén - morgott, majd visszahúzta a takarót.

- Niall! Hát önmagunk lettünk! Nem is vagy kíváncsi magadra?

- Micsoda? - pattant fel hirtelen, s rám nézett, majd szem pillantás alatt ugrott a nyakamba. Amikor elengedett ugrándozva ment ki a szobából, mint valami kisgyerek, aki most kapott egy új kisautót. Mosolyogva sétáltam utána.

LOUIS

   Amikor kiléptem a fürdőből, négy vigyorgó sráccal találtam szembe magamat. Hát ezek meg mit akarnak?!

- Louis! - karoltak át egyszerre. 

- Annyira okos vagy!

- Sosem gondoltam volna, hogy pont te fogsz rájönni! - dicsért Liam.

- Pontosan, haver! Ha te nem lennél! - örvendezett tovább Zayn.

Büszkeség járta át a testemet, s lelkemet is egyszerre. Felbecsülhetetlen egy érzés, amikor mindenki a Te nevedet kántálja, s büszke pillantásokkal jutalmaz. Nekem ez jelenti a legtöbbet. A barátaim, akik eddig egy idiótának ismertek, aki imádja a viccet, most elismerik, hogy van itt bent valami, és felnéznek rám. Mosolyogtam, s közben hagytam, hogy kiszorítsák belőlem a levegőt.

Epilógus

HAROLD

***

    Egy hónap elteltével is alig bírom feldolgozni a múltban történteket. Az a pillanat, az a sokk hatás, amikor egy és fél hónapja belenéztem a tükörbe, s Niall arcát láttam benne... Sosem feledem el, s szerintem egyikünk sem fogja. Hogy miért nem? Talán azért, mert ez, egy örök élmény marad. Megismerhettem milyen Niall szemével látni a világot, s ugyan ez történt a többi fiúval is. Ez által a barátságunk még szorosabb lett, úgy gondolom, hogy senki sem választhat szét minket. 

Visszatérve a múltra. A nyakláncot szerencsére nem láttuk, s még az ékszer bolt közelébe sem mentünk.  Azonban, ettől a ponttól megkérdőjelezni nem tudnám, hogy léteznek természet feletti erők, s varázs tárgyak. Eme Niall testében átélt hetek után, még azt is el tudnám képzelni, hogy Harry Potterrel találom szembe magamat az egyik pályaudvaron, esetleg Edward Cullen bukkan fel egyik éjjelen az ágyam mellett. Minden esetre mostantól vigyázni fogok mindennel ami a szemem elé kerül, és tízszer fogom végigfutni a használati utasítást, ha van hozzá mellékelve, s semmit nem fogok megvenni, ami megtetszik, csak miután utána néztem, hogy mi is ez.

Úgy vélem, ideje mindenkinek nyitott szemmel járnia a világban, s nem kell megvenni mindent, ami megtetszik, hiszen ki tudja? Lehet, hogy Te leszel a következő áldozata a nyakláncnak?!  

Vége....

U.I.: Olvassátok el, a kis regényt a fejezet elején. Örülnék neki, ha az utolsó fejezethez mindenki(!!!!!) írna egy megjegyzést, aki olvasta.:)

Továbbra működő blogjaim:

::.ALONE.:: [Zayn Malik Fanfiction] (Eddig csak első fejezet van publikálva, s május elsején(!!!) nyitja meg kapuit a blog.) 
Little Horan. ( Aki nem tudná, már több hónapja újra íródik a 2012 nyarán sikeres blog. A 2. évad gyökeresen megváltozott!!Örülnék további olvasóknak.)


Sziasztok! 
U.I.2:
1.) Kérlek hagyjon mindenki utoljára egy megjegyzést, kerek egészben, mindenről..
2.) Aki eddig nem iratkozott fel, az tegye meg, kérlek Titeket. 
3.) Mindenkit szeretettel várok a blogos csoportomban, illetve a további blogjaimban!
4.) Lehet, hogy lesz még a blogon bejegyzés.
xx L.T.P.~

Chapter 19.~ Holnap már nem is lesz nálam ez a huncut.

Sziasztok! Hát elérkeztünk ide is. Ez lenne az utolsó előtti fejezet! Remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog, és hagy megjegyzéseket. Ahogy így elnézem, nem is lett rövid. Innen már szerintem mindenki rájön a folytatásra. További izgalmakat ne várjatok. Eleve 20 fejezetesre terveztem a történetet, és az is lesz. Nem kell keseregni, lesz új blogom.

Jó olvasást!

HAROLD

     Tegnap amint hazaértem, a srácoknak elmeséltem, hogy mi mindent mondott Senna. Egy apró részletet sem felejtettem ki. Mintha jegyzetből olvasnám, szóról szóra mondtam fel Senna szavait. Liam, Zayn, Louis, és Niall csak bólogattak, s mérlegelték a dolgokat.

Ma, pedig itt van a nap, amikor Louis ötletét valósítjuk meg.  Úgy beszéltük meg, hogy mindenki valóban azt csinálja majd, amit a saját személyisége azon a napon. Azaz, én mehetek sétálni, és elmélkedhetek a táj szépségéről, meg a tavaszi napsugarakról. A többiek, pedig egész nap henyélhetnek, hiszen azon a napon, csak én voltam mozgékony kedvemben. Kellett nekem megvennem ezt a nyakláncot, csak a bajt hozta a fejünkre! 

Egy apró sóhajt hallattam, majd az órámra néztem. Pontosan délután fél hármat mutatott. Ideje indulni a sétámra. Feltápászkodtam a kanapéról, majd intettem a fiúknak, Ők pedig egy hangos 'sziával' köszöntek el tőlem, pont, mint két hete. Az előszobában felkaptam a kabátomat, majd felhúztam ugyan azt a cipőt, mint múltkor. Habár most nincsenek fürtjeim, megráztam a fejemet, és hajamba túrtam. Az ajtót kitártam, s kiléptem a szabadba. Elsétáltam a kapuig, azt is kinyitottam, és elindultam a park felé. Kezeimet a kabát zsebembe dugtam, s mihelyt a parkba értem a kapucnimat is feltettem. Fél szemmel lestem a velem szembe jövő embereket. Egy anyuka baba kocsival, egy idős néni és egy idős bácsi egymásba karolva. Milyen nyugodt életük lehet ezeknek az embereknek. Ha jobban átgondolom, nekem is lehetne ilyen nyugodt, ha nem szeretek bele első látásra a világ egyik legveszélyesebb tárgyába. 

A fejemet az egyik pad felé kaptam, ahol egy szerelmes pár nagyban falta egymást,  fintorogva fordítottam el a fejemet. Erre nem vagyok kíváncsi. 

Felhúztam a kabátom ujját, hogy az órára pillantsak. Remek, eleget sétálgattam a parkban, ideje betérni a Starbuck's-ba, ahol remélhetőleg, ellepnek a rajongók, mint múltkor. Ó, szentséges Isten! Megárt nekem ez a test csere. Sosem mondtam, sőt sosem gondoltam még olyat, hogy " alig várom, hogy ellepjenek a fanok". Lehet, hogy belázasodtam. 

Nagy léptekkel hagytam el a parkot, s vettem célba a Starbuck's-ot. Pár percen belül, már az ajtót nyitottam, s léptem be a kávézóba. 

- A szokásosat, Niall? - mosolygott rám a csinos szőke cica a pult mögül, mire én magamra néztem, s amint észbe kaptam bólintottam. Hát persze! Most Niallnek nézek ki! A lány hozta is a "szokásosat", a Niall nevet pedig a pohárra firkantotta. 

Nyugisan leültem a kávézó közepén lévő asztalhoz. Mivel a kapucnit már levettem a fejemről, amikor beléptem, már csak annyi dolgom volt, hogy iszogassam az italom, és várjam a szemfüles rajongókat.

Öt perc sem telt el, az asztalomnál már tízesével álltak a lányok. Mosollyal az arcomon írtam alá a felém nyújtott cetliket, esetleg cédéket, vagy könyveket. Közös képek ezrei készültek, s végül rájöttem, hogy sietnem kell, mert nem hagyhatom figyelmen kívül a beosztásomat.

Elköszöntem az aranyos, csinos rajongóktól, s elhagytam a Starbuck's-ot. Lassú léptekkel haladtam előre, az ékszer bolt felé. Most mit csináljak ott? Vegyek egy másik nyakláncot? Esetleg egy gyűrűt? De ha megveszem, akkor kinek adnám? Á, a fenébe már! Elhessegettem a bugyuta gondolatokat, s amint elértem a bolthoz kinyitottam az ajtót. Az eladó lány rám emelte a tekintetét, s elmosolyodott. Megismert. 

- Adsz nekem valami nyakláncot? - döntöttem oldalra a fejemet, mire a lány csak megrántotta a vállát, s kijött a pult mögül, majd egy üveg szekrényhez lépett, és kiemelt belőle, egy pillangós medálú nyakláncot. 

- Megfelel? - Felhúztam a szemöldökömet, majd bólintottam. Nekem ez is jó lesz. A csaj egy apró zacskóba tette, majd nyomkodni kezdte a pénztárgépet. Fizettem, majd elhagytam a helyet. 

A hideg végigfutott a hátamon, amikor rájöttem, hogy most jön a java a dolgoknak. Nyeltem egy nagyot, miközben megfontolt léptekkel igyekeztem haza. A srácok már biztos türelmetlenül várnak rám. Remélem, hogy egyik sem esett ki a szerepéből.  Megláttam a One Direction villa egekig nyúló tetejét, s tenyerem izzadni kezdett. Sosem izgultam még ennyire, mikor hazajöttem. Teljesen furcsa, és új az érzés. 

Kitártam a kert kaput, s mihelyt beléptem folytattam utamat a házba. Az előszobában ledobtam a kabátot, és a cipőt, majd bementem a srácokhoz a nappaliba. Mind kinyúlva, egymás hegyén-hátán feküdt a kanapén, és a tévé műsort bámulta. 

- Megjöttem! - huppantam le a szabad fotelba.

- Látjuk! - mormolta Zayn. - Tényleg, - ült fel hirtelen - Vettél valamit Sennánál?

- A csaj adott valami pillangós nyakláncot - emeltem meg kicsit a kezemben lévő zacskót, majd kiszedtem belőle a nyakéket. A srácok hátrahőköltek, majd egyszerre kezdték el rázni a fejüket.

- Ugye nem fogok lepkévé változni? - méregette a kezemben tartott tárgyat Louis.

- Hát, szerintem nem, de reggelre meglátjuk - villantottam rá egy vigyort, mire Ő rám nyújtotta a nyelvét. ezután már senki nem szólt semmit. Liam vetett még rám Louis kék szemeivel egy kérdő pillantást, majd tekintetünket a tévére szegeztük.

***

    Az este eljöttével, felálltam, s elindultam a fürdőszoba felé. Hála az Istennek a fiúk bealudtak, pont, mint múltkor.

 Rutinos léptekkel  igyekeztem fel a lépcsőn. A szobámban felkaptam a szükséges kellékeket, majd a pillangós nyakláncot letettem a fürdővel szemben álló fiókos szekrényre. Belepillantottam a fölötte lévő tükörbe, majd idegesen becsuktam magam mögött a fürdőszoba ajtót. 

ZAYN

     Egy nagyot nyújtóztam, s kiropogtattam elzsibbadt végtagjaimat. 

Amikor eszembe jutott, hogy mi is történik, azonnal felkaptam a fejemet, majd szinte futólépésben igyekeztem az emeletre. A fürdő elé érve, azt hittem elájulok. Itt van az a dög, aki miatt összetörtem azt a menő üveg asztalt. Hunyorogva közeledtem a papír repülős nyaklánc felé, majd megérintettem. Nem tűnt el a kezemből, sőt, szinte hozzám ragadt. Minden akaraterőmet össze kellett szednem hozzá, hogy letegyem a szekrényre. A fürdőszobában Hazza elzárta a csapot. Mintha itt sem jártam volna, halk léptekkel a szobámba settenkedtem. Feladat teljesítve, én mindent elvégeztem, amit azon a végzetes napon.

LIAM

Egy éles sikolyra ébredtem Szemeim kipattantak, s felültem. Dejavu érzés tört rám, s végül rájöttem, hogy azon az éjjelen is így ébredtem. Úr isten! Szinte homlokon csaptam magamat, hogy majdnem kiesett ez a fontos részlet. Az órára pillantottam, s szinte futva rontottam be a szobámba. Ha minden igaz, bármikor feltűnhet Harry nyaklánca. Remegő lábakkal ültem le az ágyamra, s kezdtem el pakolászni. Éppen felemeltem az egyik boxer alsómat, egy fényes tárgy villant meg a szemem előtt. Mint aki most futotta le a maratont kaptam fel a nyakláncot. Csak semmi pánik Liam! Semmi pánik! - próbáltam lenyugtatni magamat. A nyakéket elhelyeztem az éjjeli szekrényemen, ahogy napokkal ezelőtt, majd belebújtam a pizsamámba, s leoltottam a lámpát. 

Kíváncsian várom a reggelt, vajon önmagam leszek?

LOUIS

    Öntudatlanságomból egy csapás rántott vissza a valóságba. Pislogtam párat, majd kinyitottam a szemeimet. Oldalra néztem, s megláttam, hogy Niall lába, szinte a számba lóg. Fúj! Azonnal felkeltem, s elindultam az udvarra. Nem eshetek ki a szerepemből! Múltkor is az udvaron sétálgattam, hát most is. Kint lesz a nyakék? Vagy nem? Megszaporáztam a lépteimet, hogy minél hamarabb kint lehessek. Kiléptem a fűre, s nagyot szippantottam a levegőből. A hold pontosan ugyan úgy fénylett, mint azon az estén. Felpillantottam a holdra, majd hirtelen a földre, ahol Harry nyaklánca pihent. Egy széles mosoly húzódott a számra, majd lehajoltam a nyakláncért, s zsebre vágtam, mint múltkor. Azzal az elhatározással indultam el aludni, hogy "Holnap visszaadom neki", hát persze, holnap már nem is lesz nálam ez a huncut.

NIALL

  Arra ébredtem, hogy valami csikizi a homlokomat. Kezemmel a viszkető helyre kaptam, s elsöpörtem onnan a göndör fürtöket. Rohamot kapok ezektől, nem értem, Hazza hogy bírja.Homlokomról a hasamra kaptam a kezemet, mert kongott az ürességtől. Hát persze! Szemeim kitágultak, s azonnal felpattantam. A konyhába siettem, s a hűtőből előkaptam valami ételt. Tányérra tettem, majd bedobtam a mikróba. Amikor szerintem már elég meleg volt kivettem, s előkapartam egy villát a fiókból, majd falatozni kezdtem. Épp, hogy lenyeltem a második falatot a tányérom szélén megjelent a medál. Amikor megláttam, azt hittem, megfulladok, mert úgy rám ijesztett, hogy félrenyeltem. Köhögtem pár sort, majd felkaptam a nyakláncot, az ételt pedig az asztalon kihűlni, most az a legkevesebb. Harry azt mondta, hogy tegyük oda, ahova eredetileg Ő tette. Hát rendben, akkor most felviszem a fürdővel szemben fekvő fiókra. Felrontottam a lépcsőn, majd a fiók elé álltam, s elhelyeztem a pillangós nyaklánc mellett a papír repülőset. Ezek után már nem mentem vissza a konyhába. Jobbnak láttam, ha lefekszem aludni, nem szeretnék Harry maradni. Mi van, ha most lemegyek enni, és ezért nem változom magammá? Szent ég! Én nem vállalok be még egy rablást!

Chapter 18.~ Ez nem is akkora sületlenség!

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Remélem, hogy tetszeni fog! Az olvasók száma nőtt, fantasztikus! Örültem neki! Megjegyzések száma csökkent, nem örültem neki, de annak igen, hogy legalább 9 összejött. Nem akarok telhetetlennek tűnni!  
Amúgy ezt a részt próbáltam hosszúra írni!
Felmerült bennem egy kérdés.;
Mivel ez már az utolsó részek egyike, ezért szeretném, ha Ti döntenétek el, hogy mi legyen az utolsó 2 rész sorsa. Hogy szeretnétek?  Gyorsan fejezzük be, és legyünk túl rajta, azaz írjam meg gyorsan az utolsó két részt, és tegyem fel holnap meg holnapután  vagy maradjunk a megszokottnál, és 4-5 naponta hozzam? A döntés a Tietek! Kérlek jelezzétek a véleményeteket komiban! 
Jó olvasást.

HAROLD

  Az ajtó kicsapódott, majd valaki becsörtetett rajta, és idegesen bevágta maga mögött. A szobára csönd telepedett. Jó magam is megálltam a járkálásban, amit már órák óta szüntelenül csináltam.

Mindenki a nappali bejárata felé meredt. Már délután fél kettő. Egész nap Niall érkezésére vártunk, mert Ő mindent megold - állítása szerint. Remélem, hogy Ő az. Egy pillanat múlva göndör fürtök jelentek meg a szemem előtt. Niall megállt az ajtóban. Kezeit csípőre tette.

- Na mit mondtam?! Látjátok, itt vagyok?  - fújta ki a tüdejében tartott levegőt, és rám nézett - Hazza, sajnos a fejeden egy nagy púp van. Mert leütöttek.

- Hogy mit csináltak? - Szemeim tágra nyíltak, s úgy vizslattam Niallt. Azonnal mögé rohantam, és tapogatni kezdtem a fejemet. Valóban van itt valami.

- Áú! - csattant fel Niall - Ez fáj!

- Basszus már! - dobbantottam egyet jelentőség teljesen a lábammal. - Miért vagyok ennyire helyes?

- Kis egoista! Niall, örülök, hogy látlak, vagyis, hát Harryt látom, de neked örülök haver - magyarázott Louis nagy vigyorral az arcán.

- Fantasztikus! Niall is megvan! Miután elmesélted, hogy mi történt veled az elmúlt napban, azután újra koncentrálhatnánk a nyakláncra, na mit szóltok hozzá? Vagy elfelejtettétek? - jajveszékelt Liam kezeit arcára szorítva. - Hisz még meg kell találnunk.

- Nekem van egy ötletem, hogy miként lehetne megtalálni - villantott egy ezer wattos mosolyt Louis, majd körbe nézett a szobában.

- Na, előre félek - forgatta meg a szemeit Niall. - Elmesélhetem akkor ?

- Ülj csak le közénk! - pacskolta meg a kanapét maga mellett Zayn. 

Niall elhelyezkedett a kanapén,  s belekezdett a történetbe. 

Őszintén szólva meglepett a dolog, sőt nem is kicsit! Leütik, elrabolják. Belegondolni is rossz, ha nem lett volna test csere, akkor ez velem történik meg. Vajon mit tettem volna Niall helyében? Térden állva könyörögtem volna, hogy engedjenek el? Ötletem nincs...

Niall ésszerűen gondolkozott, és jó volt a hozzáállása a dolgokhoz az elmondottak alapján. Állítom, én még most is az őrült fanoknak énekelgetnék, vagy Isten tudja, hogy mire kényszerítenének. Büszke vagyok Niallra, hogy  ilyen egyszerűen kijutott a fogságából, ráadásul megmentette a testemet is. Remek egy srác!

- Zsír vagy - pacskolta meg Niall vállát Louis. - így kell ezt csinálni!

- Wow! - ingatta a fejét jobbra-balra Liam, majd Niallra emelte tekintetét. - Bántottak?

- Mondom, hogy esélyük sem volt. Megfenyegettem őket - húzta el a száját.- Bocs, Harry, de máshogy nem engedtek volna el.

- Á, rá se ránts ! - legyintettem, s futólag rámosolyogtam. 

***

  A délelőtt nagy része beszélgetéssel telt. Niall csak beszélt, és beszélt, mi pedig hallgattuk. Érdekes dolgokat mondott. Sosem jártam még őrült rajongók lakásán, így furcsa volt hallani, hogy élet nagyságú poszterek borítják a falat, és "Marry me Harry" nyakláncok lógnak a polcról.

  A délután eljöttével ismét a nappaliban gyűlt össze a "One Direction tanács". A mostani megbeszélésünkön a szokásos nyaklánc ügy lesz a téma, mint az eltelt hétben minden nap. Mivel már rájöttünk, hogy el kell kapnunk a nyakláncot, hogy visszaváltozzunk, ezért már csak azt kell kiagyalnunk, hogy miként fogjuk meg ezt az életre kelt tárgyat. Rémisztő a mai világ. Mintha egy rossz misztikus sorozatba csöppentem volna. 

Egy gyakorlott fej rázással hessegettem el bugyuta gondolataimat, s szemeimet a beszédére készülő Louisra emeltem.

A fiú kihúzta magát, majd beletúrt a fején nyugvó kócos tincsekbe. Zayn villogó tekintettel méregette barátunk. Hogy meri még jobban összekócolni a mindig tökéletes Malik sérót?

- Akkor kezdhetném? - türelmetlenkedett Tomlinson, s idegesen mozgolódott a fotelben.

- Itt vagyok! - huppant le a kanapéra Niall, s egy szendvicset kezdett eszegetni.

- Mondjad - forgatta meg a szemét Liam, s hátradőlt Niall mellett. Valószínűleg elkönyvelte, hogy egy Louis hülyeséget fogunk hallani. Én sem várok mást..

- Zaynt Te is figyelsz? - szólította meg Louis, mire Zayn csak felhúzta a szemöldökét.

- Tudod Lou, mióta testet cseréltünk csak téged nézlek - bólogatott. - Jobban mondva, ellenőrizlek.

- Kedves vagy - duzzogott Louis, orrát felhúzta, s elfordult tőlünk.

- Hagyd már abba! - rivalltam rá. - Felnőtt ember vagy! Előbb még beszélni akartál.

- Jó, na - görbítette le az ajkát, majd beszélni kezdett - Szóval, van egy ötletem.

- Ezt már hallottuk - piszkálgatta a körmeit Liam.

- Kuss! - csapott a fotel karfájára Lou, majd folytatta. - Most az van, hogy meg kell találjuk a nyakláncot, ugye? Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk mindent ugyan úgy csinálni, mint azon a napon, mielőtt megtörtént a test csere?

- Úgy érted, azon a napon, amikor még önmagunk voltunk?

- Amikor Hazza megvette a nyakláncot? Arra a napra gondolsz? 

- Pontosan! - jött a válasz.

- Ez nem is akkora sületlenség - vakargatta az állát Liam, majd pár perc múlva a szemei felcsillantak, és Louisra nézett. - Ez beválhat!  Te egy zseni vagy! Sosem gondoltam volna! Haver, felnőttél! - s már Louis mellett is volt, és megölelte. 

- Én is! - ugrott fel Zayn, s Niall, majd Liamékre vetették magukat.

- Nem maradhatok ki! - szökkentem talpra, s szinte rájuk ugrottam.

- Skacok, tudom, hogy okos vagyok, meg hogy imádtok, de összenyomtok - mondta ki a szavakat akadozva Lou, mire mi egyszerre másztunk le róla.

- Bocs haver!  - szólaltunk fel egyszerre a srácokkal.

- Visszatérhetnénk a lényegre? - döntötte oldalra a fejét Louis.

- Hogyne! 

Mindenki visszaült az eredeti helyére, s érdeklődő, elismerő pillantásokkal illette Louist. Beszélni kezdett, mint valami nagy alak. Tetszik neki, hogy most az egyszer Ő az ész.

- Holnap akkor megpróbáljuk? De, arra gondoltam, hogy figyelmeztetni kéne Sennát is, hogy lehetséges, hogy érkezönk hajnalban.

- Ez is igaz! 

- Majd én elmegyek hozzá! - emeltem magasba a kezemet, s felálltam. 

- Most? 

- Igen, mert ha nem most, akkor holnap, de ha holnap mennék, akkor nem tudnám teljes mértékben azt csinálni, mint azon a napon, amikor megvettem a nyakláncot, és a nyakunkra hoztam a bajt! - hadartam el egy szuszra, s közben már rohantam is az előszoba felé. A cipőmet a lábamra kaptam, és egy lenge pulcsit a hátamra terítettem. Az ajtót kitártam, s egy hangos "sziasztok" után, már el is hagytam a házat. 

Gyalog vágtam neki az öt perces útnak. Felesleges erre benzint költeni. Míg odaértem belebújtam a pulcsiba, és a kapucnit a fejemre tettem, nem lenne jó, ha felismernének az emberek. Rettegek kimenni az utcára. Niall elmesélte, hogy Ő is kellett volna a fanoknak. Mi van, ha egy óvatlan pillanatomban engem csapnak le, és hurcolnak el egy házba? 

Egy mélyet szippantottam a levegőből, hátha kitisztulnak tőle a gondolataim. Annyira belemerültem idióta gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy már elhagytam az ékszer boltot. Csináltam egy gyors hátra arcot, s nagy léptekkel indultam vissza a bolt felé. Mihelyt odaértem, az ajtaját kitártam, s kérdezés nélkül rontottam be a pult mögé, onnan meg Senna szobája felé.

- Már vártalak! - szólt Senna, amikor meglátott. 

- Öhm, hello! - mormogtam, majd ránéztem.

- Foglalj helyet, kedvesem!

- Köszönöm, nem ülnék le, de mondni szeretnék valamit. A barátom rájött, hogy hogy találhatnánk meg a nyakláncot. Holnap ezt kipróbáljuk! - magyaráztam - Azt szeretném mondani, hogy lehet, hogy hajnalban fogunk kopogtatni az ajtón, hogy itt a nyaklánc.

Senna ajkán egy apró mosoly bujkált. Tekintete ragyogott szavaim hallatára. Percekig csönd honolt a szobában, végül megszólalt:

- Nem kell idejönnötök! - rázta meg a fejét.

- Hát akkor?

- Ha megvan a nyaklánc, egyszerűen csak fogjátok meg mind, majd tegyétek le oda, ahova eredetileg Te tetted le, miután megvetted tőlünk. Ugye Te vagy a göndör?

- Én, én vagyok - bólintottam.

- Értesz kisfiú? A nyaklánc el fog tűnni! Persze, csak ha a barátod valóban rájött, hogy hogy kell visszafordítani a varázst - kacsintott rám, majd feltápászkodott szokásos székéről, és a fal felé lépett. Ujját végighúzta a hatalmas nyaklánc festményen. - Hiányzik már a kicsikém!

- Öhm, rendben, azt hiszem mindent értek. Akkor én most megyek is - mutattam az ajtó felé, majd tétovázva, de elindultam a kijárat felé.

Alig várom, hogy hazaérjek, és mindent elmondjak a srácoknak!

Holnap nagy nap vár ránk! Lehet, hogy napokon belül újra önmagam lehetek...

U.I.: Fejezet elején volt egy kérdésem!

Chapter 17.~ Remélem, akkor is édesnek tart majd, amikor feljelentem.

Sziasztok egyetleneim! 
Egy nap késés után megérkeztem az új fejezettel! Örültem, hogy nőtt a rendszeres olvasók száma, nagyon jól esett. Már 92! Tyűha! Fantasztikus érzés! Mellesleg ott van, hogy 13 megjegyzést kaptam az előző részhez! Köszönöm a támogatást! 
A következő részt jövőhét keddre, vagy szerdára várjátok. Igyekszem ígérem, de már így a történet vége felé rohanunk, és egyre izgalmasabb részek jönnek, habár a mostani nem annyira izgalmas. Ígérhetem, hogy Senna még fel fog bukkanni a történetben! 
Megjegyzéseket továbbra is sok, sok szeretettel várok, hiszen 92 rendszerestől csak elvárhatok 10-et, vagy 20-at.:)
Jó olvasást!

NIALL

    A hajnali megpróbáltatásom óta, alig aludtam pár órát. Próbáltam, de rettentően zavaró, ha közben két elvetemült rajongó bámul, és figyelik minden egyes mozdulatomat. Ráadásul, volt, hogy simogatni kezdte az egyik a fejemet. Félelmetes. 

Remélem, hogy belemennek az ajánlatomba, és hazaengednek Niallért cserébe, azaz Harryért, de ha ez nem jönne be, már előre kitaláltam egy másik ajánlatot, és ha az a bizonyos "másik ajánlat" sem jönne be, akkor egy B tervet. De a B terv, eléggé ingadozó, mert valószínűleg nem fogok tudni kimászni az ablakon lepedőket összekötve. Egyrészt túl magason vagyunk, és félő, hogy összetöröm Hazza testét, másrészt, elég veszélyes lenne ilyen mutatvánnyal címlapra kerülni. 

   Nyeltem egy nagyot, majd felültem, az ágy nyikorogva adta meg magát súlyomnak, ahogy felálltam, és az ablakhoz hátráltam. Muszáj szívnom egy kis friss levegőt. 

- Szép jó reggelt drágám! - hallottam meg Kristen hangját, majd mellém lépett, és végigsimított az arcomon. Próbáltam minél messzebb húzódni tőle, de a fal megakadályozta hadműveletemet. 

- Szia - mormoltam fintorogva. Én imádom a rajongóinkat, de nem vagyok hozzászokva, hogy idegenek simogassák az arcomat. Ez a csaj, pedig behatolt az aurámba, túl közel van hozzám, mellesleg bűzlik valami olcsó parfümtől. 

- Hát felkeltél? - lépett be az ajtón Rachel, majd mosolyogva leült az ágyra, amiben aludtam.

- Fel - feleltem nyugodtan, majd folytattam. - Öhm, meggondoltátok az ajánlatomat? Tudjátok Niall..

- Igen! - pattant fel Rachel, majd egy újabb mosolyt villantott. - Nem megyünk bele ebbe. Nekünk Te kellesz Harold. 

Atya világ! - szinte fejbe vertem magamat. Ezek tényleg elvetemültek. Megkínozni nem akarnak? Nem mintha eddig nem szenvedtem volna eleget..

- Ti Directionatorok vagytok? - néztem le rájuk nagyokat pislogva, mire Ők összenéztek, majd egyszerre kezdték el nemlegesen rázni a fejüket. 

- Mi Directionerek vagyunk.

- Akkor miért nem akartok találkozni Harr.. úgy értem Niallel? - vettem fel arcomra egy tüneményes, gödröcskés mosolyt. Utálok bájcsevejt folytatni ilyen kis piócákkal.

- Vagy mindegyikőtökkel találkozunk, vagy csak veled - csapta össze színpadiasan a kezeit Kristen, majd helyet foglalt a szoba sarkában lévő fotelben.

Rendben, ha az összes srác kell nekik, akkor megkapják a fiúkáimat. Biztos, hogy nem fogok itt sínylődni még egy napot, vagy kettőt, akár hármat, de lehet, hogy többet. Vajon meddig akarnak itt tartani?

- Rendben lányok, akkor ha elviszlek Titeket az 1D villába, akkor elengedtek? - vetettem fel következő ajánlatomat, ami igencsak veszélyes. Sosem engedtünk be idegeneket a házunkba, de ha ezen múlik, hogy elengednek-e, akkor jöjjenek csak. Állok elébe!

- Komolyan? 

Rachel kiduvasztott pupillákkal meredt rám, miközben pontosan elém lépett, és még a száját is eltátotta.

- Igen - bólintottam, hogy megerősítsem szavaimat.

- Kris, hallod Te ezt? - fordult barátnője felé, aki leesett állal szuggerált.

- Hazudik, el fog szökni, nem dőlhetünk be egy tini sztárnak - rázta meg a fejét Kristen. Az agyamban felment a pumpa. Ha egyszer én azt mondom, hogy elviszem őket, akkor a One Direction házig nem állok meg!  sosem voltam forrófejű, de ha éhes vagyok, nagyon paprikás tudok lenni. És most éhes vagyok! Nem is kicsit! Ezek elraboltak, zaklattak, és éheztettek. Feljelentést tehetnék ellenük, de jobban teszem, ha nem kezdek el fenyegetőzni, az a legvégső esetben következik majd. Még egy ideig megőrzöm a hidegvéremet.

- Ha azt mondom, hogy elviszlek Titeket, akkor elviszlek! - jelentettem ki, s idegesen dobbantottam egyet a padlón.

- De édes, amikor mérges - tapsikolt idétlenül Kristen. 

Remélem, akkor is édesnek tart majd, amikor feljelentem, és kártérítést kell fizetnie, vagy börtönbe csukják őket. Várjunk csak, elmúltak már tizennyolc évesek? 

- Kérlek Kris, most nézz rá. Menjünk hátha elvisz hozzájuk! - könyörgött Rachel a barátnőjének. Kimondottan Rachelt kedvelem jobban. 

- Nem! - kiáltott fel Kristen. - Nem fogom elveszteni a Te idiótaságod miatt, Rachel!

- Oké, akkor én most szabad akaratomból távozom! - jelentettem ki, majd keresgélni kezdtem a cipőmet. Utoljára az ágy alá néztem be, de sehol sem találtam a cipőm.

- Nem mész sehova - kapta el a karomat Kristen, majd lelökött az ágyra. - Ha rossz fiú leszel, kénytelenek leszünk kikötözni.

- Mi van? - nevettem fel elkínzottan. Ezek komolyan betegek. Ki akar kötözni? Nem néz ez túl sok krimit?! - Oké, kötözz csak ki, ha szeretnél, de úgy felnyomlak a rendőrségen,hogy még kettőt sem pislogtál! Testi sértésért, és zaklatásért, meg ugye elrablásért, éheztetésért, és a cipőmet sem kapom meg, így lopásért is - zúdítottam rá az utolsó ötletemet. Nem hagyhatom, hogy itt tartson. 

Kristen zavarodott pillantással meredt rám, majd végül elengedte a karomat, és hagyta, hogy felkeljek. Talán megjött az esze. Rachel kiszaladt a szobából, majd a cipőmmel tért vissza.

- Vigyél el hozzájuk kérlek - fogta meg a kezemet, majd leült mellém az ágyra. - Semmi rosszat nem akartunk, csak megismerni téged.

- Úgy, hogy elraboltok, és zaklattok? - förmedtem a lányra, majd felhúztam a cipőimet, és felálltam. - Hol a dzsekim?

- Itt - nyújtotta nekem nagyot sóhajtva Kristen.

Hogy nekem miért nem jutott eszembe előbb ez a fenyegetőzés, már rég otthon lehetnék, és ehetném a finom kosztot.

- Ne haragudj ránk Harry - meresztett rám kiskutya szemeket Rachel. Megforgattam a szememet, majd megráztam a fejemet.

- Nem haragszom, de többször ne raboljatok el, ha lehet !

- Soha többé! - rázta meg a fejét Rachel, mint akit megbabonáztak. Hipnotizáltam pár kedves szavammal? Milyen mágikus ereje van Hazzának! 

- Remek, akkor most valaki kikísér? - érdeklődtem, majd megindultam az ajtó felé.

LIAM

    Másnap reggel, miután mindenki megreggelizett, négyesben gyűltünk össze a nappaliban. Niall az este folyamán nem tért haza. Harry feltett szándéka megkeresni, de szerintem ostobaság lenne elindulni. Bárhol lehet, én meg nem fogok becsöngetni ezer házba, hogy " itt van Niall?" Nem néznének baromnak, mikor Niall Hazza testében van. 

Igaz, tegnap hajnalban már megvitattuk, hogy még kivárjuk a mai napot, és ha nem jön haza, akkor indulunk útnak, esetleg értesítjük a rendőrséget. 

  Hazza nem bír magával, fel-alá járkál a nappaliban. Ha nem tudnám, hogy mi baja, azt hinném, hogy bedilizett, vagy kilóméter hiánya van. 

U.I.: Komikat kéééééééérek..:)

Chapter 16.~ - Shh, nem kell pánikolni!

Sziasztok!  Szerintem az eddigi fejezetek közül ez lett a leghosszabb. Remélem, hogy fokozom az izgalmakat, és mindenkinek elnyeri a tetszését. előző fejezethez mindössze 7 komit kaptam, jó én örülök neki, de volt már több is.
Remélem, hogy ehhez többen írtok megjegyzést!

NIALL

    Nem tudom, hol vagyok, de az biztos, hogy fekszem. Halk szuszogás hallatszott a háttérből. Valószínűleg az arcom megrándulhatott, mert valakik sugdolózni kezdtek közel a fejemhez. Egy kéz érintette meg az enyémet, majd egy másik végigsimított az arcomon. Mint valami horror filmben. A szememet nem mertem kinyitni, féltem, hogy valami olyat fogok látni, amit nem akarok. 

A történtekből pusztán annyira emlékszem, hogy mentem ki a kocsihoz, erre egyszer csak egy koppanás, és elnyelt a sötétség. Rémisztő ez az egész! Akkor engem most elraboltak? Vajon a fiúk tudják, hogy mi van velem? Mennyi lehet az idő? Kik vannak itt velem? Mit akarnak tőlem? Pénzt? Vagy.. várjunk csak.. hiszen, én most Harold Edward Styles vagyok! Ó, a fenébe! Azt hiszik, hogy Harry vagyok! 

Jaj, Niall persze, hogy azt hiszik, hiszen úgy nézel ki, mint Styles! - dorgált egy belső hang. 

ezek szerint, ha nem történt volna test csere, akkor Harry feküdne itt, és nem én. Ez egyszerűen felemelő érzés. 

Óvatosan megmozgattam az ujjaimat, majd a lábamat. A cipőm nem volt rajtam. Kezemet végighúztam a derekamtól a nyakamig magamon, majd megtapogattam a hajamat. Nadrág, és póló van rajtam, és Harold becses fürtjei is megvannak. Nyeltem egyet, majd pislogva kinyitottam a szememet. Hunyorogva ültem fel. Egy szobában voltam, jobban mondva egy szentélyben. A falak színét nem lehetett megállapítani, mert végig One Direction poszterek borították. Még az ajtót is. A polcokon 1D-s babák, és dedikált cd. "Marry me Harrys" nyakláncok lógtak le egy kisebb akasztóról, "Directioner" feliratú nyakékek mellett. Fú, ha meglátok egy nyakláncot, már feláll a hátamon a szőr.  Megborzongtam a gondolatra. Oldalra fordítottam a fejemet. Egy fotel állt az helyiségben, és benne ült két lány. Amikor megláttam őket, jóformán szív rohamot kaptam. A barna hajú lány kék szemekkel, tátott szájjal bámult rám. A vöröses hajú lány pedig barna szemeit meresztgette felém. Összesúgtak, majd újra rám néztek.

- A nagy Harold Edward Styles! - állt fel a a vörös, és közeledni kezdett felém. A nevet olyan áhítattal ejtette ki, mintha maga az Isten nevét mondaná. 

Megmozdultam, erre az ágy nyikorogni kezdett alattam. Félelmetes helyre kerültem. Most meg fognak erőszakolni, vagy mit terveznek, ha már így elraboltak?! Jó, nem mintha nem tudnám magamat megvédeni, de akkor is. Lányokat nem szokásom bántani.

- Kik vagytok, és hol vagyok? - érdeklődtem, amikor összeszedtem magamat, és megszólaltam.

- Én Rachel vagyok, Ő pedig ott Kristen - mutatott magára, majd a fotelban terpeszkedő barna hajú csajra.

- És miért vagyok itt? - folytattam a kérdezősködést, de Rachel csak leült mellém, majd mutatóujját gyengéden az ajkamhoz érintette. Ezzel jelezte, hogy maradjak csöndben.

- Shh, Harry, nem kell pánikolni! Jó helyen vagy ! Mi vigyázunk rád. A kérdéseidet pedig hagyd későbbre, most más dolgunk van - Lágyan ejtette ki a szavakat, szinte simogatott ezekkel az egyszerű kifejezésekkel.

Ezek elme roggyantak? Mit akarnak tőlem? Jól hallottam, hogy azt mondta, miszerint "más a dolguk"? Azaz? Vigyáznak rám, ezek szerint nem fognak megölni. Ha Ők nem is, de az igazi Harry megfog.

A barna hajú lány felpattant, majd a szoba egyik sarkában lévő zene lejátszóhoz lépett, és betette az Up All Night cd-t. Mire készül? Tartsak nekik koncertet? De én nem is tudom Harry dalszövegeit kívülről. A Take Me Home-ról, még csak-csak, de itt az Up All Nightról. Akkor még önmagam voltam, és legtöbbször, csak úgy voltam a színpadon.

A What makes you beautiful dallama csendült fel, majd Kristen egy édes mosollyal az arcán felém fordult.

- Ugye énekelsz nekünk?

- Én? Á, szerintem én most hazamegyek, mert Harry  ideges, vagyis Niall ideges lesz, meg a többiek - dadogtam össze vissza. Kristen és Rachel összenéztek, majd megrázták a fejüket, végül felkuncogtak. 

Olyan idióta vagy Niall - szidtam magamat gondolatban. Bármikor rájöhetnek, hogy nem az igazi Harryt ejtették fogságba! Szinte homlokon csaptam magamat esetlenségem végett.

- Olyan tüneményes vagy, amikor zavarban vagy - villantott egy ezer wattos vigyort Rachel. - Imádunk! - küldött egy puszit felém.

Ó, magasságos, kérlek ments meg! Lehetetlen, hogy ilyen őrültek is vannak a világon! 

- Öhm, köszönöm - mormoltam halkan, majd ismét felnéztem. - Ha éneklek nektek, akkor hagytok elmenni? Tudjátok, talán már két órája nem ettem semmit!

- Te mióta vagy ilyen kis has pók? - csapta össze a kezeit Kristen. - Furcsa vagy..

- Én? Hát, sokat vagyok Harry, vagyis jaj, úgy értettem, hogy nagyon sok időt töltök Niallel! - próbáltam kitörni szavaim labirintusából. Ha még egyszer ilyen baromságokat mondok, akkor még rá is jöhetnek, hogy nem Hazza vagyok.

- Ha nem látnám, hogy Harry vagy azt hinném, hogy Niall - simogatta színpadiasan az állát Rachel. Kettyóssága ellenére nem lehet egy hülye gyerek. Rendesen összerakta a dolgokat. Uram ég! Szentséges Isten! Ezek után, már csak kis idő, és rájön, hogy nem is Harry vagyok. Nyeltem egy nagyot, majd megráztam a fejemet.

- Szóval? Elengedtek, ha énekelek?

- Nem! - vágta rá Kristen a kelleténél kicsit durvábban. Ó, fenomenális! Itt fogok meghalni!

- Akkor megmondjátok, hogy mennyi az idő?

- Hajnali negyed három - bökött a fejével az ágy melletti digitális órára Rachel.

- És lányok, lennétek olyan édesek, hogy hoztok nekem valami ennivalót? - remélem, hogy Harry cukisága bejön nekik. Egy göndröcskés mosolyt vettem fel, majd belenéztem a lányok szemébe. Kristen szinte összeesett, még a lába is megremegett.

- Persze, Hazza - jött a válasz, s szinte úgy indultak el kifelé, mint akiket hipnotizáltak.

Itt az idő, Niall! 

A zsebembe nyúltam, és előkaptam a telefonomat. Szuper, hetven százalékon van, így egy ideig még bírja. Körülbelül van öt-tíz percem, hogy megírjam a fiúknak, hogy elrabolt két őrült fan.

Összesen hetvenkettő nem fogadott hívásom volt vegyesen a négy fiútól, és huszonkettő üzenetem. Nem aprózzák el a dolgokat.  Kikerestem Harry számát, és küldtem neki egy üzenetet. Közöltem vele benne, hogy még élek, és amint tudok hazajutok, mert két őrült fan fogva tart. De megoldom. Hozzátettem, ha a következő négy napban nem megyek haza, akkor kezdjék el keresni a hullámat valahol Londonban.

 Egy hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam, és az ablakhoz léptem. A kilátás megszokott volt. Egyenesen a London Eye-ra nézett az ablak. 

Küldtem Harrynek még egy üzenetet, hogy valami emeletes házban vagyok a London Eyel szemben.

Alig küldtem el az smst, az ajtó csapódott, majd duruzsolva bejött a két lány. A telefont gyorsan a zsebembe rejtettem, és egy mosolyt vettem fel az arcomra.

- Reméljük, hogy szereted a máj krémes kenyeret - nyújtott felém egy tányért Kristen, mire én elfintorodtam. Ez komoly? Egy karéj máj krémes kenyér? Mind egy, jobb, mint a semmi.

Lehuppantam az ágyra, majd az ölembe helyeztem a tányért, és falatozni kezdtem.

- Úr isten! - kezdtett el ugrálni Rachel - Harry Styles az általam megkent máj krémes kenyeret eszi! 

- Rach, nyugalom! - tette Kristen barátnője vállára kezeit, és így próbálta nyugtatni.

- De Kris, most nézz rá! - emelte Rachel szívére a kezét. - Én meghalok! Tuti csak álmodom! Már csak Niall kéne, és minden tökéletes lenne. Elvehetne feleségül! És boldogan élhetnénk.

- Kris, Harry itt van, ne legyél ennyire kapzsi. Elég nekünk Ő is. Majd legközelebb ellopjuk a kis cuki ír manót!

Áh, szóval éppen azt vitatják, hogy engem, azaz a cuki ír manót, hogyan raboljanak el? Ez kedves. Elővigyázatos leszek, ha kijutok innen. Nincs kedvem még egyszer átélni ezt. Így is  Up All Night szól a háttérben, mintha nem hallottam volna még elégszer.

-  Ha ebben nekem is lehet egy kis beleszólásom, akkor öhm, mi lenne, ha engem elengednétek, és idehoznám nektek Niallt?

- Átgondoljuk, de ha megetted kincsem, akkor kérlek szépen feküdj le aludni. Reggelre megadjuk a választ.

- Oké.. - tágultak ki a pupilláim, majd folytattam a táplálkozást, és lelkileg próbáltam felkészülni a reggelre.

ZAYN

    Niallról este nyolc óta semmi hír, pedig már hajnali fél három van. Aggódom, megmondom őszintén. Nem szeretném, ha Niallnek bármi baja esne, hiszen a legjobb barátunk. A telefonjára rengeteg smst küldtünk, és hívtuk is, de válasz nem érkezett. Harry teljesen ki van borulva, hogy mi lelte a testét. Liamből előtört a szokásos Daddy Direction. Louis nyugodt, mert hiszi, hogy semmi baja az ír barátunknak. Én pedig mint már említettem halálosan aggódom.

- Srácok! - rontott be Hazza a nappaliba a telefonjával am kezében. - Válaszolt!!

- Na, mit ír? - pattantak fel Louis szemei.

- Idézem: Két őrült fan fogságba ejetett, ne aggódjatok, eddig még nem öltek meg. Nem sokára megoldom a helyzetet. Ha négy napon belül nem jönnék haza, akkor keressétek a hullámat London utcáin. Majd jelentkezem még. Niall. 

- Ó anyám! - csapta fejbe magát Liam. - Komolyan két fan? Vagy csak viccel?

- Nekem nem tűnik viccnek! - rázta meg a fejét Harry. - Oh, várjatok jött még egy. Olvasom. - sóhajtott, majd felolvasta a másik üzenetet is, amiben Niall közölte, hogy egy London Eye-al szemben fekvő házban van.

- Basszus, meg kell találnunk! - ugrott fel Louis.

- Szerintem nem jó ötlet az éjszaka közepén útnak indulni - ráztam meg a fejemet, míg Liam helyeslően bólintott.

- Kivárjuk a holnapot! Ha holnap estére nem tér haza, akkor másnap elindulunk, és minden London Eye-al szemben lévő házba becsöngetünk! - ismertette a terveket Liam, majd lejjebb csúszott a kanapén, és lehunyta a szemét.

Chapter 15.~ Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi van!

Sziasztok! Sikerült megírnom ezt a fejezetet is, hála Dórinak, mert Ő adta az ötletet hozzá. Neki kell köszönni! 
Várok megjegyzéseket, és lehet tetszikelni! NEM KELL KÓDOT ÍRNI, ÍGY ÍRJATOK KOMIT, hogy szerintetek, mi lesz:D Mellesleg kitettem egy szavazást, örülnék, ha MIDNENKI aki olvassa, szavazna. :)
xx 

HAROLD

*~*~*

    Őszintén szólva meglepődtem  Eleanor Calder viselkedésén. Teljes mértékben azt hittem, hogy elszalad, esetleg sikítozik, vagy rosszabb, egyenesen a médiához megy. De nem! Eleanor, - mint kiderült - tökös egy csaj, ráadásul megbízható is.

Az egész tegnapi napot velünk töltötte, és hagyta, hogy kiöntsük neki a lelkünket, hogy milyen egymásban lenni. Volt, hogy nevetett, volt, hogy vigasztalt. A lényeg, hogy velünk van, és senkinek nem mondd semmit. Louis kicsit paprikás volt ránk, hogy ennyire 'összemeledtünk' a barátnőjével, de megnyugtattuk, hogy csak barátok vagyunk, semmi több. Mi tiszteletben tartjuk, hogy Louisé Eleanor. Mellesleg nekem amúgy sem jön be.

Egy nagy sóhajt hallattam, és kinyújtóztam a kanapén. Elzsibbadt végtagjaim ropogva engedelmeskedtek agyamnak. Ideje lesz felkelni, és felhívni Billt, a menedzserünket, és közölni vele, hogy mondja le a következő két hétben megrendezésre kerülő stúdiózást, mert "Louis beteg lett", és megváltozott a hangja. Igazából, a test csere miatt mondunk le minden, ami a következő két hétben történt volna, mert így nem vagyunk hajlandók bevállalni a dolgokat. Veszélyes lenne.

Felálltam, majd előkotortam zsebemből a telefonomat, majd tárcsáztam Bill számát. Egy negyed órás magyarázkodás után, sikerült megértetni vele, hogy halasztani kell a dalok felvételét. Bill ragaszkodott hozzá, hogy Louishoz kiküldje a legjobb orvost, de leráztam azzal, miszerint már van orvosa, és csodákra képes a fickó.

A telefonomat magam mellé dobtam, majd újra hátradőltem a kanapén. Alig telt el öt perc, valaki letrappolt a lépcsőn, s a kanapé besüppedt mellettem.

- Hazza, én elmentem a Nando'sba, gondoltam szólok, nem akarom elrabolni a testedet - villantotta rám göndröcskés mosolyomat.

- Menj, de vigyázz rám - kacsintottam, majd a távirányítóért nyúltam, és bekapcsoltam a készüléket, s kapcsolgatni kezdtem. Niall még egy cinkos vigyort villantott, majd a bejárati ajtó nyitódott, s csapódott.

NIALL

   Szinte szökdécselve hagytam el a házat, s pattantam be a kocsinkba, s indultam el a legközelebbi Nando's felé. Már alig várom, hogy a mennyei csirke falatokat érezhessem a számban, s ízlelő bimbóim újra beindulhassanak. Hm, de régen voltam már Nando'sban, az utóbbi három hétben tuti nem. Ha jól emlékszem, ebben a hónapban most megyek először.

Egy jó negyed órás kocsikázás után, leparkoltam az egyik szabad helyen, majd bementem a gyors étterembe. Beálltam a sorba, közben pedig a kapucnit a fejemre húztam. Nem nagyon örülnék neki, ha valaki felismerne. Mihelyt sorra kerültem leadtam a rendelésemet, s már kaptam is az ízletes falatokat. Összefut a nyál a számban, ha már csak a levegőbe szagolok.

A tálcámra pakolták a táplálékot, és italomat. Elővettem a hitel kártyámat, majd odanyújtottam a csajnak. Mosolyogva húzta le, majd adta vissza. Azonnal felkaptam a tálcámat, majd elindultam vele egy szabad asztalhoz. Az egyik eldugott sarokban húzódtam meg, majd kapucnimat levettem a fejemről, s tenyereimet dörzsölgetni kezdtem. Eldönteni nem tudtam, hogy melyik csirke mellbe harapjak bele először. Végül sikerült kiválasztanom egyet, s falatozni kezdtem. Néha megráztam Harry göndör fürtjeit, s a szokásos mozdulatával arrébb simítottam őket. Roppant idegesítőek, ha eszik az ember.

Lenyeltem az utolsó falatomat, majd megtöröltem a számat egy szalvétával. Óvatosan körbe pillantottam az éttermen, pár érdeklődő szem pár vizslatott. Nem nagyon figyeltem rájuk, inkább kortyolgatni kezdtem a kólámat. Miután megvacsoráztam, - hiszen már este fél hét is elmúlt, így már kint is sötét uralkodik, - kidobtam a papír poharat a kukába, s tálcát betettem abba a 'koszos tálca tárolóba', majd elindultam kifelé az étteremből. A kapucnimat feleslegesnek tartottam újra a fejemre húzni, így csak mentem a kocsi felé lehajtott fejjel. Nem akarom, hogy letámadjanak a rajongók. Mellesleg nem is vagyok önmagam. Hazza megölne ha őrült rajongók kitépnék a haját, vagy összekarmolnák a testét.

A kocsihoz léptem, majd a kulcsot a zárba dugtam, s elfordítottam. Épp, hogy ki akartam nyitni az ajtót, a fejemen egy éles ütést éreztem. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi van! Most megölnek? Támadóm akadt, esetleg őrült fanok? A gondolataim egyre ködösebbek lettek, s belezuhantam a sötétségbe.

HAROLD

    A tévé zajára ébredtem. Fel sem tűnt, hogy elszundítottam. Megropogtattam elzsibbadt végtagjaimat, majd felültem, s a digitális órára pillantottam, ami fél nyolcat jelzett. Felálltam, s célba vettem a konyhát.

A konyhába Zayn, Liam, és Louis ült az asztalnál, s beszélgetést folytattak.

- Niall még nem ért haza?! - érdeklődtem, mivel sehol nem láttam testemet birtokló barátomat.

- Miért elment itthonról? Azt hittük a szobájában alszik! - rántotta meg egyszerűen a vállát Liam.

- Majd én megnézem - ugrott fel székéről Zayn, s már itt sem volt. Csak felsóhajtottam, majd kinyitottam a hűtőt, és kiemeltem belőle egy adag spagettit, majd a mikróba tettem, amint megmelegedett egy tányérra öntöttem, majd kivettem egy villát a fiókból, s leültem az asztal mellé.

- Jó étvágyat - mondta illedelmesen Liam, mire én csak biccentettem egyet.

- Nincs a szobájában - sétált be a konyhába Zayn, majd kihúzott egy széket, és lehuppant rá.

- Merre lehet?

- Próbáltátok már hívni? Elvileg elment a Nando'sba - nyeltem le a falatot, majd folytattam. - De az még hat előtt volt.

- Lehet, hogy leállt fotózkodni! - rántott vállat ismét Liam, majd a kezében tartott poharat forgatni kezdte.

- Veszélyes lenne, Niall nem bolond! Kezdek aggódni - simogatta jelentőség teljesen az állát Louis, én csak folytattam az evést.

Liam előkapta a telefonját, majd tárcsázta - gondolom - Niall számát. A fülénél tartotta két percig, s közben idióta Louis pofákat vágott.

- Kinyomta - emelte el a fülétől a mobilt, majd letette az asztalra.

- Mi a fene történhetett Niallel?! - kaptam fel a fejemet, majd belenéztem mind a három ijedt szem párba. Mellesleg az én testem van nála...

Díj!

Sziasztok! Úgy gondoltam, hogy ideje kitennem egy díjat is a blogra, mert eddig sosem válaszoltam a kérdésekre, de most kedvet kaptam.
A díjat V.xx-től kaptam! Nagyon szépen köszönöm neki!

A) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!

B) Tedd ki a díj képét az oldaladra bármilyen formátumban, majd másold át a díj adójának oldaláról!

C) Válaszolj az eredeti kérdésekre (szám szerint öt darab)!

D) Küldd tovább maximum öt blogírónak (fanfictionök tulajdonosának, minden kreativitást mellőző blognak ne!)!

 1; Miért kezdtél írni?

2; Hogy alakítod ki a szereplők karakterét?

3; Mi a véleményed arról, hogy valaki néz, olvas, de semmi nyomot nem hagy maga után?

4; Melyik a kedvenc fanfictionöd, amit olvasol?

5; Mennyi időbe telik ötletelni, megalkotni egy-egy fejezetet?

 1; Miért kezdtél írni?

Miért? Rendben, akkor leírom. Személy szerint 2012-ben kezdtem el írni, az első blogom a Little Horan volt. Mivel sok 1D-s blogot láttam, úgy gondoltam, hogy én is belekezdek.. Aztán lett belőle egy Little Horan tragikus vacak blog, (amit éppen most írok újra). Rövidet; Azért kezdtem írni, mert trendi volt. Azóta sem bántam meg, hogy követtem a divatot.:D

2; Hogy alakítod ki a szereplők karakterét?

Ahogy alakul. Erre nem szoktam külön időt szánni. Egyszerűen csak; Ez jó lesz, ez rossz lesz, ennek lesz egy kis bunkós beütése, ennek meg nem. Ahogy jön.

3; Mi a véleményed arról, hogy valaki néz, olvas, de semmi nyomot nem hagy maga után?

Konkrétan, engem kicsit zavar, hogyha egy olvasó nem ír legalább annyit, hogy' Jó lett.' Persze vannak olyan beállítottságú emberek, akik egyszerűen csak elfelejtik. De mivel ez nem kötelező, így nem muszáj visszajelzést adniuk, bármennyire is örülnék neki. 

4; Melyik a kedvenc fanfictionöd, amit olvasol?

Stole my heart Egyszerűen imádom! Annyira fantasztikus minden egyes törije a csajnak, hogy élvezet már megnyitni is a blogot. Kedvencem, mert Liamről ír, és nekem Liam a favorite a bandából.:)

Persze több blogot is olvasok, de ez kiemelkedik a többi közül. 

5; Mennyi időbe telik ötletelni, megalkotni egy-egy fejezetet?

Hm, egy-két óra, ha van ihlet, ha meg nincs akkor két részletben írom meg a részt, egyiket egyik nap, másikat másik nap.:)

Akiknek küldöm:

Dórucika

Bianca H.T.~

B.Cotty

Edina Sinka (Dina Cica)

Sz. Bius.

Chapter 14.~ - Mégis miből jönne rá, hogy Louis nem Louis?!

Aloha! Meghoztam a friss részt! NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A 84 RENDSZERES OLVASÓT*__________________* Azt hittem leesem a székről, mikor megláttam! WOW!
Várom a megjegyzéseiteket a fejezettel kapcsolatban! Remélem, hogy MINDENKI komizik, mert NEM kell számot írni! :)
 Jó olvasást!

ELEANOR

    Elmosolyodtam, miközben megnyomtam a csengőt a srácok házán. Mégsem akarok 'kopogás' nélkül rájuk rontani, hiszen ez az Ő házuk, amit én tiszteletben tartok. Még egyszer megnyomtam a csengőt, mikor senki sem nyitott ajtót, majd leeresztettem szabad kezemet magam mellé, hiszen a másikban Louisnak szánt forró húsleves pihen egy műanyag edényben.

- Szia Eleanor! - nyílt az ajtó, s Zayn jelent meg előttem. Édesen rám mosolygott, majd beljebb tessékelt. Bent levettem a kabátomat, s a fogasra akasztottam. A cipőmet lerúgtam a lábamról, majd elindultam befelé a nappaliba.

- Sziasztok! - köszöntem a nappaliban táborozó fiúknak.

Louis a kanapén feküdt a répás pizsamájában. Körülötte papír zsebkendő hegyek feküdtek. Egy mosoly terült szét az arcomon, majd odamentem mellé, és egy puszit akartam nyomni az arcára, de hirtelen két kéz megakadályozott. Louis elkapta a vállamat, és eltolt magától. Hát ennek meg mi baja? Esetleg valami rosszat csináltam?

- Valami baj van? - érdeklődtem, majd kihúztam magamat.

- Dehogy, csak nem szeretném, hogy elkapd - szaladt át az arcán egy hamiskás mosoly, majd a nyakáig húzta a pokrócot. Felsóhajtottam, majd leültem mellé a kanapéra. Úgy nézett fel rám a takaró alól, mint egy rémült kisfiú, aki retteg a vihartól.

- Öhm, hát jó - feleltem, majd a hátam mögött álló Harryhez fordultam. - Harry, megtennéd, hogy beteszed a konyhába? Louisnak hoztam - tartottam felé a műanyag tálat.

- Hát persze - vette ki a kezemből Niall a tálat, s eltűnt a konyhába. Felhúztam a szemöldökömet, s úgy meredtem a konyha felé. Ez meg mi a fene volt? Hallgatnak egymás nevére is?

- Tudod, Eleanor ... - kezdett bele Harry, mire nekem magasabbra szökkent a szemöldököm. - Ma ilyen fordított nap van - motyogta, majd a szemembe nézett. - Egymás nevére hallgatunk.

Mintha a gondolataimban olvasott volna.. Kezdek megijedni Harrytől.

Kicsit megráztam a fejemet, majd Louisra öszpontosítottam. Megfogtam a takaró tetejét markoló kezét, s a kezembe vettem volna, ha nem rántja el. Őszintén meglepődtem. Ennyire félt, hogy elkapom tőle?

- Louis, legalább kezedet had fogjam meg! - tettem szóvá nem tetszésemet, majd rámeredtem, mire Ő felsóhajtott, majd kezét az enyémre tette.

- Nem szeretném, ha Te is beteg lennél! - rázta meg a fejét, majd köhögésben tört ki. Szegénykém! Hogy fázott meg ennyire? Szipogva nyúlt a papír zsepis csomag felé, majd kivett belőle egyet, s belefújta az orrát, végül a zsepit hanyagul maga mellé dobta. A művelet végére, Niall is visszatért közénk.

- Fiúk, nem gondoljátok, hogy kicsit össze kéne takarítani? - kérdeztem mosolyogva, majd felálltam Louis mellől, s bementem a konyhába. Egy kukás zsákkal tértem vissza. - Szedjétek össze! - mutattam a földön heverő koszos zsebkendőkre. A fiúk összenéztek, majd vállat rántottak, s minden egyes földön heverő zsepit a zacskóba dobtak. Mihelyt elkészültek, és összecsomóztam a zsákot, s elindultam vele kifelé. A zsákot elhelyeztem a kuka mellett, majd indultam vissza a srácok körébe. Be akartam lépni a nappaliba, de a konyha felől suttogás csapta meg a fülemet. Zayn, Harry, és Niall hangja hallatszott. Halk léptekkel odasunnyogtam a konyha közelébe, hogy tisztábban halljam a beszélgetést.

- Mi van, ha rájön? Eleanor nem hülye! - suttogta a kelleténél hangosabban Zayn.

- Mégis miből jönne rá, hogy Louis nem Louis?!

- Liam pocsék színész! - kontrázta szavait Zayn.

Ezek mégis miről beszélnek? Liam semmi rosszat nem csinált. Louis jobb oldalán lévő fotelből nézi csak a történéseket. Miért színészkedne? Én ezt nem értem! És mégis, hogyan érti, hogy Louis nem Louis? Ha Louis nem Louis, akkor mégis ki?! Nekem ez sehogy sem áll össze. Zayn ivott?

- Louis most állj le, és menjünk vissza, mielőtt feltűnő lesz, hogy elmentünk!  - lökte meg Harry Zaynt, mire Ők elindultak felém.

Gyors léptekkel indultam a nappali felé, majd leültem az állítólagos Louis mellé.

Várjunk csak.. Az előbb Harry nem Louisnak nevezte Zaynt?! Mi folyik a hátam mögött? Nem tűnik viccnek, amit művelnek.

A szememet a három fiúra emeltem mikor beléptek a nappaliba. Zayn hosszasan a szemembe nézett, mielőtt elkapta a tekintetét, s leült egy szabad fotelbe. Sóvárogva felém nézett, újra, s mintha valami megcsillant volna a szemében.

Megráztam a fejemet, hátha kitisztulnak a gondolataim. Ezt nem hagyhatom annyiban. Ezer, meg ezer kérdésem van, és nem kapok rájuk választ.

- Srácok, figyeljetek.. - kezdtem bele, majd folytattam - Én akaratom ellenére is meghallottam egy részletet a konyhai társalgásotokból - hajtottam le a fejemet. Szégyelltem magamat, hogy hallgatóztam.

- Tessék?! - pattant fel Zayn, szeme szikrákat szórt. Őszintén szólva, megrémisztett.

- Én tényleg sajnálom - kezdtem el tördelni az ujjaimat. - Nem akartam semmi rosszat ...

- Mit hallottál? - szólalt meg Liam, ma először.

- Igazából, csak annyit, hogy Liam nem jó színész, é, hogy Louis nem is Louis - emeltem a szememet az érintettre, aki csak nyelt egy nagyot. - Srácok, én szívesen segítek, de mondjátok el mi folyik itt!

- Semmi! - mondták egyszerre mind az öten, mire a szemöldököm az égbe szökött.

- Tudom, hogy van valami! Gyanúsak vagytok nekem! Nagyon! - bólintottam szavaim megerősítése képpen.

Az öt fiú összenézett, majd egyetértően bólintottak egyet Zaynnek, aki felém fordult. Louis kitakarózott, s a földre hajította a pokrócot.

- Rohadt meleg ez a szar - forgatta kék szemeit, majd törökülésben Zaynre emelte tekintetét.

- Tudod Eleanor, valószínűleg bolondnak fogsz nézni minket! - kezdett bele a barna hajú srác.

LOUIS

     Nyeltem egy nagyot, majd folytattam az előbb elkezdett mondókámat.

- Mi most egymás testében vagyunk! - mondtam ki, mire Eleanorból kitört a nevetés. Gondoltam, hogy hasonló lesz a reakciója.

- Jó, Zayn ez remek volt! - fogta a hasát, majd végül vett egy nagy levegőt, s folytatta - Most akkor az igazat?

- Ez az igaz - nyögtem ki, mire Eleanor elmosolyodott. - Tudod, El, én vagyok Louis! És.. hát mi csak..

- Mi van? - rázta meg a fejét kicsit.

- Az van, hogy én vagyok Louis! Elmagyarázom! - álltam fel, majd Harry mellé léptem. - Harry van Niall testében, Niall van Harry testében, Én vagyok Zayn testében, Zayn van Liam testében, és Liam pedig az enyémben! - mutattam rá végül, mire Eleanor felhúzta a szemöldökét.

- Azt állítjátok, hogy egymások lettetek?! Erre van valami bizonyíték?!Mivel tudjátok nekem bebizonyítani, hogy tényleg nem csak szívattok!

- Úgy nézünk ki? - forgatta meg a szemeit Liam, jobban mondva az én szemeimet.

- Bizonyíték kell?  - nyögte ki Harry elfúlóan, majd felállt, s Eleanor elé lépett. - Pusztán egy hete élek Niall testében, Ő pedig az én cuki fürtjeimet, és gödröcskés arcomat birtokolja. Szerinted mi csak viccelünk?!

- Jól van Harry, nem kell leharapni a fejemet - lökte hátrébb Harryt Eleanor.

 - Durvulunk kislány?! - emelgette a szemöldökét Harry.

- Te tényleg Harry vagy! - kapott a szájához Eleanor, majd végignézett rajtunk. - Erről Danielle, és Perrie tud?

- Dehogy tud! - csattant fel Liam, majd kicsit lejjebb csúszott a kanapén. - Eddig csak mi tudjuk, akik jelen vannak itt.

- Meg Senna - kotyogott bele Niall.

- Ki az a Senna? - folytatta az érdeklődés Eleanor. Annyira szeretem, hogy ilyen kíváncsi természete van.

- Senna egy ilyen .. - kezdett bele Liam, de Zayn közbeszólt.

- Egy vámpír!

- Zayn.. - hurrogta le Harry.

- Most mi van?! Ő mondta! - vágta rá Zayn makacsul.

- Majd én elmesélem! - vállalkozott Liam, s választ sem várva kezdett bele a mesébe.

Elmondhatatlanul kíváncsi vagyok, Eleanor reakciójára a végén. Nem is olyan vészes eddig, ahogy reagált. Azt hittem ki fog borulni, ha egyszer megtudja, és elszalad. De nem! hihetetlen ez a nő.

Elmosolyodtam a gondolatmentemre, majd kényelmesen elhelyezkedtem egy fotelben, s hallgattam Liam meséjét a test cseréről, a nyakláncról, s minden egyéb pontos pici részletéről az elmúlt pár napnak.

U.I.: Megjegyzéseket lehet hagyni. Ezentúl mindenkinek MINDIG minden körülmények között válaszolni fogok!