FONTOS!

Kedves idetévedt olvasó! Ahhoz, hogy nyomon követhesd blogjaimat, s többet tudj meg rólam, kérlek OLVASD EL EZT! KATT IDE!
Mivel a rendszeres olvasók eltűnnek, kérlek kövess bloglovinon!!
KATT IDE, ÉS KÖVESS!  További információt az előző linkből tudhatsz meg!

Olvasók!

Sziasztok! 

Ó, de rég írtam már ide bejegyzést! Már kicsit hiányzott is!

Most olyan dologgal jövök, amit kötelességem leírni.

Szeretnék megköszönni mindent a sok kedves olvasómnak! A blog 120(!!!) feliratkozóval zárult!  Ezt azért írom ki, mert lassacskán az emberek elkezdenek leiratkozni, és ez így elég rosszul esik nekem. 

De nem is ez a lényeg!

Az egészben az a fő, az a lényeg, hogy olvastátok, és szerettétek, és ezt nagyon szépen köszönöm nektek! Ez az a blog az, amire büszkén rávágom, - ha kérdezik -, hogy IGEN, ezt az enyém, mert igen is én írtam, én találtam ki és ezt már senki sem veheti el tőlem. Bár lemásolhatja, de akkor balhézni fogok, és neki nem lesz belőle haszna. Szóval SZERETNÉK VASTAG BETŰS  KÖSZÖNETET MONDANI! 

A blogban valószínűleg már nem lesznek bejegyzések, azonban azokat az olvasókat, akik még NEM olvasták a blogot sok-sok szeretettel várom! Megjegyzést még mindig lehet hagyni az utolsó fejezethez, illetve fel is lehet iratkozni, ugyanis figyelemmel kísérem MINDEN  befejezett, illetve régebbi blogomat is. Ha kérdés van, illetve cserével kapcsolatban érdeklődsz csak írj a chatbe válaszolok!

Testemben a lelked ~

 Ezt biustól kaptam, most is itt van a falamon! Köszönöm Bius ! <3 

Chapter 20.~Hát önmagunk lettünk! + Epilógus.

Sziasztok, életeim! 
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor ismét ki kell jelentenem fájó szívvel, hogy vége. Mert ami egyszer elkezdődik, annak egyszer vége is lesz. 
Hmm, szerintem kezdjük az elején. Nálam már megszokott, hogy mikor befejezek egy blogot, akkor egy kis regényt hagyok az elején, amit általában senki sem olvas el, de azért remélem, hogy akad valaki, akit érdekel a rizsám. 
Tartanék egy kis beszámolót, arról, hogy mi is ez a blog, miért, és hogyan jött létre.
Maga az alap ötlet az volt, hogy a srácok személyisége megváltozik. Azaz csak a személyiségük. Például, Liam lesz a vicces srác, s Louis a komoly. Értitek, semmiféle test cserét nem akartam, de valamiért így alakult. Azaz az alap szerintem már egyedi volt. 
Aztán csak jöttek az ötletek tovább. Igazából erről nem tudok sok mindent mondani. 
Térjünk rá a köszönet nyílvánításra. Szeretném megköszönni a MINDENKINEK, hogy megnyitotta a blogomat, és olvasta, számomra ez jelenti a legtöbbet. Szeretném megköszönni Biusnak, Miss Babe-nek, és Diana-nak a csodálatos fejléceket, amiket számomra készítettek. Szeretnék köszöntet mondani Hannának, hogy olykor kisegített egy elmés ötlettel. És szeretnék még köszönetet mondani Dórinak, hogy az emberrablásos ötletet kitalálta. Köszönöm nektek! <3 Örök hálám üldözni fog! 
Az elmúlt pár hónapban 95(!) rendszeres olvasót szedtem össze, és több, mint 20.000 (!)oldalmagjelenítést! Kijelenthetem, hogy ez a blogom népszerűbb volt, mint a Brothers Life, vagy a Little Horan, esetleg még a Little Diamonddal is felvette a versenyt. Ez a 95 rendszeres olvasó, és +20.000 oldal megjelenítés rettentően sokat jelent számomra. Köszönöm nektek, hogy velem voltatok, és komiztatok.
Talán, ez a blog az, amire őszintén kimondhatom, hogy BÜSZKE VAGYOK! 
Most pedig.. JÓ OLVASÁST! ( Olyan rossz, hogy most mondom ki utoljára itt.)  

HAROLD

       A jobb oldalamra fordultam, de a szemeim csukva maradtak. Még egyszer jobbra fordultam, de sajnos perceken belül a földön találtam magamat.Leestem az ágyról.

- A rohadt életbe - szitkozódtam hangosan, majd felálltam és a takarót az ágyra dobtam. 

Megráztam a fejemet, s furcsa módon valami a homlokomhoz ért. A fejemhez kaptam, s lesújtva tapasztaltam, hogy a göndör haj koronám van rajtam. Futva igyekeztem a fürdő elé, hogy megnézzem magamat a tükörben. Mihelyt odaértem, félve léptem elé. Egy vigyor húzódott a számra. Önmagam lettem. 

- Srácok! - rohantam végig a folyosón, s akinek az ajtaja előtt elhaladtam megütögettem, szinte kitört az ajtajuk.

- Mi a fene van Harry? - lépett ki a szobájából álmos szemekkel Liam(?).  - Várjunk csak..

- Liam te vagy az? - tátottam el a számat, mire Ő felhúzta a szemöldökét, s úgy kezdett vizslatni. Látszott az arcán, hogy pörögnek az agyában az információk. Amint észbe kapott a tükör elé rohant, majd tátott szájjal felém fordult.

- Sikerült! 

- Mit kiabáltok itt? - csapódott ki Zayn ajtaja, s megjelent sötét barna hajú barátunk. Egy idióta vigyort villantottam rá, mire kicsit oldalra döntötte a fejét, majd kómásan a fürdő felé sétált. Nem nézett a tükörbe, csak becsapta maga mögött az ajtót. Ezek szerint nem esett le neki, hogy újra önmagunk vagyunk.

- Jézus Isten! - hallatszott egy rémült sikoly a fürdőszobából - Egy Istent látok! Az az arc, az a száj, az a mosoly! 

Rendben, most jött rá, hogy mi történt.

- Szép jó reggelt! - ásítva lépett ki Louis a szobájából, s indult a fürdő felé. Nyúlt volna a kilincsért, de belülről Zayn kirántotta, majd boldogan Louist a tükör felé fordította.

- Nézd pajtás! Louis mi vagyunk azok! - mutogatott hevesen a tükörbe.

- Azt a mindenit! Én túl okos vagyok közétek - kezdett el bólogatni, majd bevonult a fürdőbe.

- Álmodik a nyomor! - horkant fel Liam.

- Niall merre van? - érdeklődött Zayn, mire Liam megrántotta a vállát.

- Majd én felkeltem! - emeltem magasba a kezemet, s becsörtettem ír haverunk szobájába. - Niall! Kelj fel! - kezdtem el lerángatni róla a takarót.

- Hagyj békén - morgott, majd visszahúzta a takarót.

- Niall! Hát önmagunk lettünk! Nem is vagy kíváncsi magadra?

- Micsoda? - pattant fel hirtelen, s rám nézett, majd szem pillantás alatt ugrott a nyakamba. Amikor elengedett ugrándozva ment ki a szobából, mint valami kisgyerek, aki most kapott egy új kisautót. Mosolyogva sétáltam utána.

LOUIS

   Amikor kiléptem a fürdőből, négy vigyorgó sráccal találtam szembe magamat. Hát ezek meg mit akarnak?!

- Louis! - karoltak át egyszerre. 

- Annyira okos vagy!

- Sosem gondoltam volna, hogy pont te fogsz rájönni! - dicsért Liam.

- Pontosan, haver! Ha te nem lennél! - örvendezett tovább Zayn.

Büszkeség járta át a testemet, s lelkemet is egyszerre. Felbecsülhetetlen egy érzés, amikor mindenki a Te nevedet kántálja, s büszke pillantásokkal jutalmaz. Nekem ez jelenti a legtöbbet. A barátaim, akik eddig egy idiótának ismertek, aki imádja a viccet, most elismerik, hogy van itt bent valami, és felnéznek rám. Mosolyogtam, s közben hagytam, hogy kiszorítsák belőlem a levegőt.

Epilógus

HAROLD

***

    Egy hónap elteltével is alig bírom feldolgozni a múltban történteket. Az a pillanat, az a sokk hatás, amikor egy és fél hónapja belenéztem a tükörbe, s Niall arcát láttam benne... Sosem feledem el, s szerintem egyikünk sem fogja. Hogy miért nem? Talán azért, mert ez, egy örök élmény marad. Megismerhettem milyen Niall szemével látni a világot, s ugyan ez történt a többi fiúval is. Ez által a barátságunk még szorosabb lett, úgy gondolom, hogy senki sem választhat szét minket. 

Visszatérve a múltra. A nyakláncot szerencsére nem láttuk, s még az ékszer bolt közelébe sem mentünk.  Azonban, ettől a ponttól megkérdőjelezni nem tudnám, hogy léteznek természet feletti erők, s varázs tárgyak. Eme Niall testében átélt hetek után, még azt is el tudnám képzelni, hogy Harry Potterrel találom szembe magamat az egyik pályaudvaron, esetleg Edward Cullen bukkan fel egyik éjjelen az ágyam mellett. Minden esetre mostantól vigyázni fogok mindennel ami a szemem elé kerül, és tízszer fogom végigfutni a használati utasítást, ha van hozzá mellékelve, s semmit nem fogok megvenni, ami megtetszik, csak miután utána néztem, hogy mi is ez.

Úgy vélem, ideje mindenkinek nyitott szemmel járnia a világban, s nem kell megvenni mindent, ami megtetszik, hiszen ki tudja? Lehet, hogy Te leszel a következő áldozata a nyakláncnak?!  

Vége....

U.I.: Olvassátok el, a kis regényt a fejezet elején. Örülnék neki, ha az utolsó fejezethez mindenki(!!!!!) írna egy megjegyzést, aki olvasta.:)

Továbbra működő blogjaim:

::.ALONE.:: [Zayn Malik Fanfiction] (Eddig csak első fejezet van publikálva, s május elsején(!!!) nyitja meg kapuit a blog.) 
Little Horan. ( Aki nem tudná, már több hónapja újra íródik a 2012 nyarán sikeres blog. A 2. évad gyökeresen megváltozott!!Örülnék további olvasóknak.)


Sziasztok! 
U.I.2:
1.) Kérlek hagyjon mindenki utoljára egy megjegyzést, kerek egészben, mindenről..
2.) Aki eddig nem iratkozott fel, az tegye meg, kérlek Titeket. 
3.) Mindenkit szeretettel várok a blogos csoportomban, illetve a további blogjaimban!
4.) Lehet, hogy lesz még a blogon bejegyzés.
xx L.T.P.~

Chapter 19.~ Holnap már nem is lesz nálam ez a huncut.

Sziasztok! Hát elérkeztünk ide is. Ez lenne az utolsó előtti fejezet! Remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog, és hagy megjegyzéseket. Ahogy így elnézem, nem is lett rövid. Innen már szerintem mindenki rájön a folytatásra. További izgalmakat ne várjatok. Eleve 20 fejezetesre terveztem a történetet, és az is lesz. Nem kell keseregni, lesz új blogom.

Jó olvasást!

HAROLD

     Tegnap amint hazaértem, a srácoknak elmeséltem, hogy mi mindent mondott Senna. Egy apró részletet sem felejtettem ki. Mintha jegyzetből olvasnám, szóról szóra mondtam fel Senna szavait. Liam, Zayn, Louis, és Niall csak bólogattak, s mérlegelték a dolgokat.

Ma, pedig itt van a nap, amikor Louis ötletét valósítjuk meg.  Úgy beszéltük meg, hogy mindenki valóban azt csinálja majd, amit a saját személyisége azon a napon. Azaz, én mehetek sétálni, és elmélkedhetek a táj szépségéről, meg a tavaszi napsugarakról. A többiek, pedig egész nap henyélhetnek, hiszen azon a napon, csak én voltam mozgékony kedvemben. Kellett nekem megvennem ezt a nyakláncot, csak a bajt hozta a fejünkre! 

Egy apró sóhajt hallattam, majd az órámra néztem. Pontosan délután fél hármat mutatott. Ideje indulni a sétámra. Feltápászkodtam a kanapéról, majd intettem a fiúknak, Ők pedig egy hangos 'sziával' köszöntek el tőlem, pont, mint két hete. Az előszobában felkaptam a kabátomat, majd felhúztam ugyan azt a cipőt, mint múltkor. Habár most nincsenek fürtjeim, megráztam a fejemet, és hajamba túrtam. Az ajtót kitártam, s kiléptem a szabadba. Elsétáltam a kapuig, azt is kinyitottam, és elindultam a park felé. Kezeimet a kabát zsebembe dugtam, s mihelyt a parkba értem a kapucnimat is feltettem. Fél szemmel lestem a velem szembe jövő embereket. Egy anyuka baba kocsival, egy idős néni és egy idős bácsi egymásba karolva. Milyen nyugodt életük lehet ezeknek az embereknek. Ha jobban átgondolom, nekem is lehetne ilyen nyugodt, ha nem szeretek bele első látásra a világ egyik legveszélyesebb tárgyába. 

A fejemet az egyik pad felé kaptam, ahol egy szerelmes pár nagyban falta egymást,  fintorogva fordítottam el a fejemet. Erre nem vagyok kíváncsi. 

Felhúztam a kabátom ujját, hogy az órára pillantsak. Remek, eleget sétálgattam a parkban, ideje betérni a Starbuck's-ba, ahol remélhetőleg, ellepnek a rajongók, mint múltkor. Ó, szentséges Isten! Megárt nekem ez a test csere. Sosem mondtam, sőt sosem gondoltam még olyat, hogy " alig várom, hogy ellepjenek a fanok". Lehet, hogy belázasodtam. 

Nagy léptekkel hagytam el a parkot, s vettem célba a Starbuck's-ot. Pár percen belül, már az ajtót nyitottam, s léptem be a kávézóba. 

- A szokásosat, Niall? - mosolygott rám a csinos szőke cica a pult mögül, mire én magamra néztem, s amint észbe kaptam bólintottam. Hát persze! Most Niallnek nézek ki! A lány hozta is a "szokásosat", a Niall nevet pedig a pohárra firkantotta. 

Nyugisan leültem a kávézó közepén lévő asztalhoz. Mivel a kapucnit már levettem a fejemről, amikor beléptem, már csak annyi dolgom volt, hogy iszogassam az italom, és várjam a szemfüles rajongókat.

Öt perc sem telt el, az asztalomnál már tízesével álltak a lányok. Mosollyal az arcomon írtam alá a felém nyújtott cetliket, esetleg cédéket, vagy könyveket. Közös képek ezrei készültek, s végül rájöttem, hogy sietnem kell, mert nem hagyhatom figyelmen kívül a beosztásomat.

Elköszöntem az aranyos, csinos rajongóktól, s elhagytam a Starbuck's-ot. Lassú léptekkel haladtam előre, az ékszer bolt felé. Most mit csináljak ott? Vegyek egy másik nyakláncot? Esetleg egy gyűrűt? De ha megveszem, akkor kinek adnám? Á, a fenébe már! Elhessegettem a bugyuta gondolatokat, s amint elértem a bolthoz kinyitottam az ajtót. Az eladó lány rám emelte a tekintetét, s elmosolyodott. Megismert. 

- Adsz nekem valami nyakláncot? - döntöttem oldalra a fejemet, mire a lány csak megrántotta a vállát, s kijött a pult mögül, majd egy üveg szekrényhez lépett, és kiemelt belőle, egy pillangós medálú nyakláncot. 

- Megfelel? - Felhúztam a szemöldökömet, majd bólintottam. Nekem ez is jó lesz. A csaj egy apró zacskóba tette, majd nyomkodni kezdte a pénztárgépet. Fizettem, majd elhagytam a helyet. 

A hideg végigfutott a hátamon, amikor rájöttem, hogy most jön a java a dolgoknak. Nyeltem egy nagyot, miközben megfontolt léptekkel igyekeztem haza. A srácok már biztos türelmetlenül várnak rám. Remélem, hogy egyik sem esett ki a szerepéből.  Megláttam a One Direction villa egekig nyúló tetejét, s tenyerem izzadni kezdett. Sosem izgultam még ennyire, mikor hazajöttem. Teljesen furcsa, és új az érzés. 

Kitártam a kert kaput, s mihelyt beléptem folytattam utamat a házba. Az előszobában ledobtam a kabátot, és a cipőt, majd bementem a srácokhoz a nappaliba. Mind kinyúlva, egymás hegyén-hátán feküdt a kanapén, és a tévé műsort bámulta. 

- Megjöttem! - huppantam le a szabad fotelba.

- Látjuk! - mormolta Zayn. - Tényleg, - ült fel hirtelen - Vettél valamit Sennánál?

- A csaj adott valami pillangós nyakláncot - emeltem meg kicsit a kezemben lévő zacskót, majd kiszedtem belőle a nyakéket. A srácok hátrahőköltek, majd egyszerre kezdték el rázni a fejüket.

- Ugye nem fogok lepkévé változni? - méregette a kezemben tartott tárgyat Louis.

- Hát, szerintem nem, de reggelre meglátjuk - villantottam rá egy vigyort, mire Ő rám nyújtotta a nyelvét. ezután már senki nem szólt semmit. Liam vetett még rám Louis kék szemeivel egy kérdő pillantást, majd tekintetünket a tévére szegeztük.

***

    Az este eljöttével, felálltam, s elindultam a fürdőszoba felé. Hála az Istennek a fiúk bealudtak, pont, mint múltkor.

 Rutinos léptekkel  igyekeztem fel a lépcsőn. A szobámban felkaptam a szükséges kellékeket, majd a pillangós nyakláncot letettem a fürdővel szemben álló fiókos szekrényre. Belepillantottam a fölötte lévő tükörbe, majd idegesen becsuktam magam mögött a fürdőszoba ajtót. 

ZAYN

     Egy nagyot nyújtóztam, s kiropogtattam elzsibbadt végtagjaimat. 

Amikor eszembe jutott, hogy mi is történik, azonnal felkaptam a fejemet, majd szinte futólépésben igyekeztem az emeletre. A fürdő elé érve, azt hittem elájulok. Itt van az a dög, aki miatt összetörtem azt a menő üveg asztalt. Hunyorogva közeledtem a papír repülős nyaklánc felé, majd megérintettem. Nem tűnt el a kezemből, sőt, szinte hozzám ragadt. Minden akaraterőmet össze kellett szednem hozzá, hogy letegyem a szekrényre. A fürdőszobában Hazza elzárta a csapot. Mintha itt sem jártam volna, halk léptekkel a szobámba settenkedtem. Feladat teljesítve, én mindent elvégeztem, amit azon a végzetes napon.

LIAM

Egy éles sikolyra ébredtem Szemeim kipattantak, s felültem. Dejavu érzés tört rám, s végül rájöttem, hogy azon az éjjelen is így ébredtem. Úr isten! Szinte homlokon csaptam magamat, hogy majdnem kiesett ez a fontos részlet. Az órára pillantottam, s szinte futva rontottam be a szobámba. Ha minden igaz, bármikor feltűnhet Harry nyaklánca. Remegő lábakkal ültem le az ágyamra, s kezdtem el pakolászni. Éppen felemeltem az egyik boxer alsómat, egy fényes tárgy villant meg a szemem előtt. Mint aki most futotta le a maratont kaptam fel a nyakláncot. Csak semmi pánik Liam! Semmi pánik! - próbáltam lenyugtatni magamat. A nyakéket elhelyeztem az éjjeli szekrényemen, ahogy napokkal ezelőtt, majd belebújtam a pizsamámba, s leoltottam a lámpát. 

Kíváncsian várom a reggelt, vajon önmagam leszek?

LOUIS

    Öntudatlanságomból egy csapás rántott vissza a valóságba. Pislogtam párat, majd kinyitottam a szemeimet. Oldalra néztem, s megláttam, hogy Niall lába, szinte a számba lóg. Fúj! Azonnal felkeltem, s elindultam az udvarra. Nem eshetek ki a szerepemből! Múltkor is az udvaron sétálgattam, hát most is. Kint lesz a nyakék? Vagy nem? Megszaporáztam a lépteimet, hogy minél hamarabb kint lehessek. Kiléptem a fűre, s nagyot szippantottam a levegőből. A hold pontosan ugyan úgy fénylett, mint azon az estén. Felpillantottam a holdra, majd hirtelen a földre, ahol Harry nyaklánca pihent. Egy széles mosoly húzódott a számra, majd lehajoltam a nyakláncért, s zsebre vágtam, mint múltkor. Azzal az elhatározással indultam el aludni, hogy "Holnap visszaadom neki", hát persze, holnap már nem is lesz nálam ez a huncut.

NIALL

  Arra ébredtem, hogy valami csikizi a homlokomat. Kezemmel a viszkető helyre kaptam, s elsöpörtem onnan a göndör fürtöket. Rohamot kapok ezektől, nem értem, Hazza hogy bírja.Homlokomról a hasamra kaptam a kezemet, mert kongott az ürességtől. Hát persze! Szemeim kitágultak, s azonnal felpattantam. A konyhába siettem, s a hűtőből előkaptam valami ételt. Tányérra tettem, majd bedobtam a mikróba. Amikor szerintem már elég meleg volt kivettem, s előkapartam egy villát a fiókból, majd falatozni kezdtem. Épp, hogy lenyeltem a második falatot a tányérom szélén megjelent a medál. Amikor megláttam, azt hittem, megfulladok, mert úgy rám ijesztett, hogy félrenyeltem. Köhögtem pár sort, majd felkaptam a nyakláncot, az ételt pedig az asztalon kihűlni, most az a legkevesebb. Harry azt mondta, hogy tegyük oda, ahova eredetileg Ő tette. Hát rendben, akkor most felviszem a fürdővel szemben fekvő fiókra. Felrontottam a lépcsőn, majd a fiók elé álltam, s elhelyeztem a pillangós nyaklánc mellett a papír repülőset. Ezek után már nem mentem vissza a konyhába. Jobbnak láttam, ha lefekszem aludni, nem szeretnék Harry maradni. Mi van, ha most lemegyek enni, és ezért nem változom magammá? Szent ég! Én nem vállalok be még egy rablást!

Chapter 18.~ Ez nem is akkora sületlenség!

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Remélem, hogy tetszeni fog! Az olvasók száma nőtt, fantasztikus! Örültem neki! Megjegyzések száma csökkent, nem örültem neki, de annak igen, hogy legalább 9 összejött. Nem akarok telhetetlennek tűnni!  
Amúgy ezt a részt próbáltam hosszúra írni!
Felmerült bennem egy kérdés.;
Mivel ez már az utolsó részek egyike, ezért szeretném, ha Ti döntenétek el, hogy mi legyen az utolsó 2 rész sorsa. Hogy szeretnétek?  Gyorsan fejezzük be, és legyünk túl rajta, azaz írjam meg gyorsan az utolsó két részt, és tegyem fel holnap meg holnapután  vagy maradjunk a megszokottnál, és 4-5 naponta hozzam? A döntés a Tietek! Kérlek jelezzétek a véleményeteket komiban! 
Jó olvasást.

HAROLD

  Az ajtó kicsapódott, majd valaki becsörtetett rajta, és idegesen bevágta maga mögött. A szobára csönd telepedett. Jó magam is megálltam a járkálásban, amit már órák óta szüntelenül csináltam.

Mindenki a nappali bejárata felé meredt. Már délután fél kettő. Egész nap Niall érkezésére vártunk, mert Ő mindent megold - állítása szerint. Remélem, hogy Ő az. Egy pillanat múlva göndör fürtök jelentek meg a szemem előtt. Niall megállt az ajtóban. Kezeit csípőre tette.

- Na mit mondtam?! Látjátok, itt vagyok?  - fújta ki a tüdejében tartott levegőt, és rám nézett - Hazza, sajnos a fejeden egy nagy púp van. Mert leütöttek.

- Hogy mit csináltak? - Szemeim tágra nyíltak, s úgy vizslattam Niallt. Azonnal mögé rohantam, és tapogatni kezdtem a fejemet. Valóban van itt valami.

- Áú! - csattant fel Niall - Ez fáj!

- Basszus már! - dobbantottam egyet jelentőség teljesen a lábammal. - Miért vagyok ennyire helyes?

- Kis egoista! Niall, örülök, hogy látlak, vagyis, hát Harryt látom, de neked örülök haver - magyarázott Louis nagy vigyorral az arcán.

- Fantasztikus! Niall is megvan! Miután elmesélted, hogy mi történt veled az elmúlt napban, azután újra koncentrálhatnánk a nyakláncra, na mit szóltok hozzá? Vagy elfelejtettétek? - jajveszékelt Liam kezeit arcára szorítva. - Hisz még meg kell találnunk.

- Nekem van egy ötletem, hogy miként lehetne megtalálni - villantott egy ezer wattos mosolyt Louis, majd körbe nézett a szobában.

- Na, előre félek - forgatta meg a szemeit Niall. - Elmesélhetem akkor ?

- Ülj csak le közénk! - pacskolta meg a kanapét maga mellett Zayn. 

Niall elhelyezkedett a kanapén,  s belekezdett a történetbe. 

Őszintén szólva meglepett a dolog, sőt nem is kicsit! Leütik, elrabolják. Belegondolni is rossz, ha nem lett volna test csere, akkor ez velem történik meg. Vajon mit tettem volna Niall helyében? Térden állva könyörögtem volna, hogy engedjenek el? Ötletem nincs...

Niall ésszerűen gondolkozott, és jó volt a hozzáállása a dolgokhoz az elmondottak alapján. Állítom, én még most is az őrült fanoknak énekelgetnék, vagy Isten tudja, hogy mire kényszerítenének. Büszke vagyok Niallra, hogy  ilyen egyszerűen kijutott a fogságából, ráadásul megmentette a testemet is. Remek egy srác!

- Zsír vagy - pacskolta meg Niall vállát Louis. - így kell ezt csinálni!

- Wow! - ingatta a fejét jobbra-balra Liam, majd Niallra emelte tekintetét. - Bántottak?

- Mondom, hogy esélyük sem volt. Megfenyegettem őket - húzta el a száját.- Bocs, Harry, de máshogy nem engedtek volna el.

- Á, rá se ránts ! - legyintettem, s futólag rámosolyogtam. 

***

  A délelőtt nagy része beszélgetéssel telt. Niall csak beszélt, és beszélt, mi pedig hallgattuk. Érdekes dolgokat mondott. Sosem jártam még őrült rajongók lakásán, így furcsa volt hallani, hogy élet nagyságú poszterek borítják a falat, és "Marry me Harry" nyakláncok lógnak a polcról.

  A délután eljöttével ismét a nappaliban gyűlt össze a "One Direction tanács". A mostani megbeszélésünkön a szokásos nyaklánc ügy lesz a téma, mint az eltelt hétben minden nap. Mivel már rájöttünk, hogy el kell kapnunk a nyakláncot, hogy visszaváltozzunk, ezért már csak azt kell kiagyalnunk, hogy miként fogjuk meg ezt az életre kelt tárgyat. Rémisztő a mai világ. Mintha egy rossz misztikus sorozatba csöppentem volna. 

Egy gyakorlott fej rázással hessegettem el bugyuta gondolataimat, s szemeimet a beszédére készülő Louisra emeltem.

A fiú kihúzta magát, majd beletúrt a fején nyugvó kócos tincsekbe. Zayn villogó tekintettel méregette barátunk. Hogy meri még jobban összekócolni a mindig tökéletes Malik sérót?

- Akkor kezdhetném? - türelmetlenkedett Tomlinson, s idegesen mozgolódott a fotelben.

- Itt vagyok! - huppant le a kanapéra Niall, s egy szendvicset kezdett eszegetni.

- Mondjad - forgatta meg a szemét Liam, s hátradőlt Niall mellett. Valószínűleg elkönyvelte, hogy egy Louis hülyeséget fogunk hallani. Én sem várok mást..

- Zaynt Te is figyelsz? - szólította meg Louis, mire Zayn csak felhúzta a szemöldökét.

- Tudod Lou, mióta testet cseréltünk csak téged nézlek - bólogatott. - Jobban mondva, ellenőrizlek.

- Kedves vagy - duzzogott Louis, orrát felhúzta, s elfordult tőlünk.

- Hagyd már abba! - rivalltam rá. - Felnőtt ember vagy! Előbb még beszélni akartál.

- Jó, na - görbítette le az ajkát, majd beszélni kezdett - Szóval, van egy ötletem.

- Ezt már hallottuk - piszkálgatta a körmeit Liam.

- Kuss! - csapott a fotel karfájára Lou, majd folytatta. - Most az van, hogy meg kell találjuk a nyakláncot, ugye? Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk mindent ugyan úgy csinálni, mint azon a napon, mielőtt megtörtént a test csere?

- Úgy érted, azon a napon, amikor még önmagunk voltunk?

- Amikor Hazza megvette a nyakláncot? Arra a napra gondolsz? 

- Pontosan! - jött a válasz.

- Ez nem is akkora sületlenség - vakargatta az állát Liam, majd pár perc múlva a szemei felcsillantak, és Louisra nézett. - Ez beválhat!  Te egy zseni vagy! Sosem gondoltam volna! Haver, felnőttél! - s már Louis mellett is volt, és megölelte. 

- Én is! - ugrott fel Zayn, s Niall, majd Liamékre vetették magukat.

- Nem maradhatok ki! - szökkentem talpra, s szinte rájuk ugrottam.

- Skacok, tudom, hogy okos vagyok, meg hogy imádtok, de összenyomtok - mondta ki a szavakat akadozva Lou, mire mi egyszerre másztunk le róla.

- Bocs haver!  - szólaltunk fel egyszerre a srácokkal.

- Visszatérhetnénk a lényegre? - döntötte oldalra a fejét Louis.

- Hogyne! 

Mindenki visszaült az eredeti helyére, s érdeklődő, elismerő pillantásokkal illette Louist. Beszélni kezdett, mint valami nagy alak. Tetszik neki, hogy most az egyszer Ő az ész.

- Holnap akkor megpróbáljuk? De, arra gondoltam, hogy figyelmeztetni kéne Sennát is, hogy lehetséges, hogy érkezönk hajnalban.

- Ez is igaz! 

- Majd én elmegyek hozzá! - emeltem magasba a kezemet, s felálltam. 

- Most? 

- Igen, mert ha nem most, akkor holnap, de ha holnap mennék, akkor nem tudnám teljes mértékben azt csinálni, mint azon a napon, amikor megvettem a nyakláncot, és a nyakunkra hoztam a bajt! - hadartam el egy szuszra, s közben már rohantam is az előszoba felé. A cipőmet a lábamra kaptam, és egy lenge pulcsit a hátamra terítettem. Az ajtót kitártam, s egy hangos "sziasztok" után, már el is hagytam a házat. 

Gyalog vágtam neki az öt perces útnak. Felesleges erre benzint költeni. Míg odaértem belebújtam a pulcsiba, és a kapucnit a fejemre tettem, nem lenne jó, ha felismernének az emberek. Rettegek kimenni az utcára. Niall elmesélte, hogy Ő is kellett volna a fanoknak. Mi van, ha egy óvatlan pillanatomban engem csapnak le, és hurcolnak el egy házba? 

Egy mélyet szippantottam a levegőből, hátha kitisztulnak tőle a gondolataim. Annyira belemerültem idióta gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy már elhagytam az ékszer boltot. Csináltam egy gyors hátra arcot, s nagy léptekkel indultam vissza a bolt felé. Mihelyt odaértem, az ajtaját kitártam, s kérdezés nélkül rontottam be a pult mögé, onnan meg Senna szobája felé.

- Már vártalak! - szólt Senna, amikor meglátott. 

- Öhm, hello! - mormogtam, majd ránéztem.

- Foglalj helyet, kedvesem!

- Köszönöm, nem ülnék le, de mondni szeretnék valamit. A barátom rájött, hogy hogy találhatnánk meg a nyakláncot. Holnap ezt kipróbáljuk! - magyaráztam - Azt szeretném mondani, hogy lehet, hogy hajnalban fogunk kopogtatni az ajtón, hogy itt a nyaklánc.

Senna ajkán egy apró mosoly bujkált. Tekintete ragyogott szavaim hallatára. Percekig csönd honolt a szobában, végül megszólalt:

- Nem kell idejönnötök! - rázta meg a fejét.

- Hát akkor?

- Ha megvan a nyaklánc, egyszerűen csak fogjátok meg mind, majd tegyétek le oda, ahova eredetileg Te tetted le, miután megvetted tőlünk. Ugye Te vagy a göndör?

- Én, én vagyok - bólintottam.

- Értesz kisfiú? A nyaklánc el fog tűnni! Persze, csak ha a barátod valóban rájött, hogy hogy kell visszafordítani a varázst - kacsintott rám, majd feltápászkodott szokásos székéről, és a fal felé lépett. Ujját végighúzta a hatalmas nyaklánc festményen. - Hiányzik már a kicsikém!

- Öhm, rendben, azt hiszem mindent értek. Akkor én most megyek is - mutattam az ajtó felé, majd tétovázva, de elindultam a kijárat felé.

Alig várom, hogy hazaérjek, és mindent elmondjak a srácoknak!

Holnap nagy nap vár ránk! Lehet, hogy napokon belül újra önmagam lehetek...

U.I.: Fejezet elején volt egy kérdésem!

Chapter 17.~ Remélem, akkor is édesnek tart majd, amikor feljelentem.

Sziasztok egyetleneim! 
Egy nap késés után megérkeztem az új fejezettel! Örültem, hogy nőtt a rendszeres olvasók száma, nagyon jól esett. Már 92! Tyűha! Fantasztikus érzés! Mellesleg ott van, hogy 13 megjegyzést kaptam az előző részhez! Köszönöm a támogatást! 
A következő részt jövőhét keddre, vagy szerdára várjátok. Igyekszem ígérem, de már így a történet vége felé rohanunk, és egyre izgalmasabb részek jönnek, habár a mostani nem annyira izgalmas. Ígérhetem, hogy Senna még fel fog bukkanni a történetben! 
Megjegyzéseket továbbra is sok, sok szeretettel várok, hiszen 92 rendszerestől csak elvárhatok 10-et, vagy 20-at.:)
Jó olvasást!

NIALL

    A hajnali megpróbáltatásom óta, alig aludtam pár órát. Próbáltam, de rettentően zavaró, ha közben két elvetemült rajongó bámul, és figyelik minden egyes mozdulatomat. Ráadásul, volt, hogy simogatni kezdte az egyik a fejemet. Félelmetes. 

Remélem, hogy belemennek az ajánlatomba, és hazaengednek Niallért cserébe, azaz Harryért, de ha ez nem jönne be, már előre kitaláltam egy másik ajánlatot, és ha az a bizonyos "másik ajánlat" sem jönne be, akkor egy B tervet. De a B terv, eléggé ingadozó, mert valószínűleg nem fogok tudni kimászni az ablakon lepedőket összekötve. Egyrészt túl magason vagyunk, és félő, hogy összetöröm Hazza testét, másrészt, elég veszélyes lenne ilyen mutatvánnyal címlapra kerülni. 

   Nyeltem egy nagyot, majd felültem, az ágy nyikorogva adta meg magát súlyomnak, ahogy felálltam, és az ablakhoz hátráltam. Muszáj szívnom egy kis friss levegőt. 

- Szép jó reggelt drágám! - hallottam meg Kristen hangját, majd mellém lépett, és végigsimított az arcomon. Próbáltam minél messzebb húzódni tőle, de a fal megakadályozta hadműveletemet. 

- Szia - mormoltam fintorogva. Én imádom a rajongóinkat, de nem vagyok hozzászokva, hogy idegenek simogassák az arcomat. Ez a csaj, pedig behatolt az aurámba, túl közel van hozzám, mellesleg bűzlik valami olcsó parfümtől. 

- Hát felkeltél? - lépett be az ajtón Rachel, majd mosolyogva leült az ágyra, amiben aludtam.

- Fel - feleltem nyugodtan, majd folytattam. - Öhm, meggondoltátok az ajánlatomat? Tudjátok Niall..

- Igen! - pattant fel Rachel, majd egy újabb mosolyt villantott. - Nem megyünk bele ebbe. Nekünk Te kellesz Harold. 

Atya világ! - szinte fejbe vertem magamat. Ezek tényleg elvetemültek. Megkínozni nem akarnak? Nem mintha eddig nem szenvedtem volna eleget..

- Ti Directionatorok vagytok? - néztem le rájuk nagyokat pislogva, mire Ők összenéztek, majd egyszerre kezdték el nemlegesen rázni a fejüket. 

- Mi Directionerek vagyunk.

- Akkor miért nem akartok találkozni Harr.. úgy értem Niallel? - vettem fel arcomra egy tüneményes, gödröcskés mosolyt. Utálok bájcsevejt folytatni ilyen kis piócákkal.

- Vagy mindegyikőtökkel találkozunk, vagy csak veled - csapta össze színpadiasan a kezeit Kristen, majd helyet foglalt a szoba sarkában lévő fotelben.

Rendben, ha az összes srác kell nekik, akkor megkapják a fiúkáimat. Biztos, hogy nem fogok itt sínylődni még egy napot, vagy kettőt, akár hármat, de lehet, hogy többet. Vajon meddig akarnak itt tartani?

- Rendben lányok, akkor ha elviszlek Titeket az 1D villába, akkor elengedtek? - vetettem fel következő ajánlatomat, ami igencsak veszélyes. Sosem engedtünk be idegeneket a házunkba, de ha ezen múlik, hogy elengednek-e, akkor jöjjenek csak. Állok elébe!

- Komolyan? 

Rachel kiduvasztott pupillákkal meredt rám, miközben pontosan elém lépett, és még a száját is eltátotta.

- Igen - bólintottam, hogy megerősítsem szavaimat.

- Kris, hallod Te ezt? - fordult barátnője felé, aki leesett állal szuggerált.

- Hazudik, el fog szökni, nem dőlhetünk be egy tini sztárnak - rázta meg a fejét Kristen. Az agyamban felment a pumpa. Ha egyszer én azt mondom, hogy elviszem őket, akkor a One Direction házig nem állok meg!  sosem voltam forrófejű, de ha éhes vagyok, nagyon paprikás tudok lenni. És most éhes vagyok! Nem is kicsit! Ezek elraboltak, zaklattak, és éheztettek. Feljelentést tehetnék ellenük, de jobban teszem, ha nem kezdek el fenyegetőzni, az a legvégső esetben következik majd. Még egy ideig megőrzöm a hidegvéremet.

- Ha azt mondom, hogy elviszlek Titeket, akkor elviszlek! - jelentettem ki, s idegesen dobbantottam egyet a padlón.

- De édes, amikor mérges - tapsikolt idétlenül Kristen. 

Remélem, akkor is édesnek tart majd, amikor feljelentem, és kártérítést kell fizetnie, vagy börtönbe csukják őket. Várjunk csak, elmúltak már tizennyolc évesek? 

- Kérlek Kris, most nézz rá. Menjünk hátha elvisz hozzájuk! - könyörgött Rachel a barátnőjének. Kimondottan Rachelt kedvelem jobban. 

- Nem! - kiáltott fel Kristen. - Nem fogom elveszteni a Te idiótaságod miatt, Rachel!

- Oké, akkor én most szabad akaratomból távozom! - jelentettem ki, majd keresgélni kezdtem a cipőmet. Utoljára az ágy alá néztem be, de sehol sem találtam a cipőm.

- Nem mész sehova - kapta el a karomat Kristen, majd lelökött az ágyra. - Ha rossz fiú leszel, kénytelenek leszünk kikötözni.

- Mi van? - nevettem fel elkínzottan. Ezek komolyan betegek. Ki akar kötözni? Nem néz ez túl sok krimit?! - Oké, kötözz csak ki, ha szeretnél, de úgy felnyomlak a rendőrségen,hogy még kettőt sem pislogtál! Testi sértésért, és zaklatásért, meg ugye elrablásért, éheztetésért, és a cipőmet sem kapom meg, így lopásért is - zúdítottam rá az utolsó ötletemet. Nem hagyhatom, hogy itt tartson. 

Kristen zavarodott pillantással meredt rám, majd végül elengedte a karomat, és hagyta, hogy felkeljek. Talán megjött az esze. Rachel kiszaladt a szobából, majd a cipőmmel tért vissza.

- Vigyél el hozzájuk kérlek - fogta meg a kezemet, majd leült mellém az ágyra. - Semmi rosszat nem akartunk, csak megismerni téged.

- Úgy, hogy elraboltok, és zaklattok? - förmedtem a lányra, majd felhúztam a cipőimet, és felálltam. - Hol a dzsekim?

- Itt - nyújtotta nekem nagyot sóhajtva Kristen.

Hogy nekem miért nem jutott eszembe előbb ez a fenyegetőzés, már rég otthon lehetnék, és ehetném a finom kosztot.

- Ne haragudj ránk Harry - meresztett rám kiskutya szemeket Rachel. Megforgattam a szememet, majd megráztam a fejemet.

- Nem haragszom, de többször ne raboljatok el, ha lehet !

- Soha többé! - rázta meg a fejét Rachel, mint akit megbabonáztak. Hipnotizáltam pár kedves szavammal? Milyen mágikus ereje van Hazzának! 

- Remek, akkor most valaki kikísér? - érdeklődtem, majd megindultam az ajtó felé.

LIAM

    Másnap reggel, miután mindenki megreggelizett, négyesben gyűltünk össze a nappaliban. Niall az este folyamán nem tért haza. Harry feltett szándéka megkeresni, de szerintem ostobaság lenne elindulni. Bárhol lehet, én meg nem fogok becsöngetni ezer házba, hogy " itt van Niall?" Nem néznének baromnak, mikor Niall Hazza testében van. 

Igaz, tegnap hajnalban már megvitattuk, hogy még kivárjuk a mai napot, és ha nem jön haza, akkor indulunk útnak, esetleg értesítjük a rendőrséget. 

  Hazza nem bír magával, fel-alá járkál a nappaliban. Ha nem tudnám, hogy mi baja, azt hinném, hogy bedilizett, vagy kilóméter hiánya van. 

U.I.: Komikat kéééééééérek..:)